Az ördög felkért egy táncra, és nem igen volt választás az elutasításra.
Kezem megragadva, lehúzott a pokol bugyraiba.
Forró és bűzös volt lent a levegő és tudtad,
hogy ez most nem egy jóleső keringő.
Pörgetett forgatott, közben nyálas szavakkal ellátott,
és mindvégig csak a lelkemre pályázott.
De csak testem sebezte, lelkem ellenállva
nem hagyhatta, hogy megtépázza.
Ellökve magamtól és az égiek szárnyán,
felemelkedve a napot újra látván, égi seregek zengtek
és sok-sok időre szabaddá tettek.
Szívem nyitott volt az egyetemes erőre,
így hát nem lehettem prédája a gonosz erőknek.
De a-kaland bizony, tanulságul örök pecsét maradt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.