A lelke mélyén egy kicsi barátságos csillag szeretett volna lenni. Ott ülni fenn az égen minden éjjel. Tudta, hogy az emberek kedvelik a csillagokat. Valamilyen különös vonzalommal vannak irántuk. Ahogy felnéznek rájuk az égre, szívüket elönti a jó érzés láttuk nyomán. Ezért lett volna hát leginkább csillag az égen. Különös barátság vonzotta volna egy különös személyhez, akinek szívében így szeretet gyúlna fel amikor felé tekintene az éj magányos sötétségében. Olyankor sóhajtana egy nagyot és kis csillag teste vibrálna egy pillanatra úgy mintha csak épp reá kacsintana.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.