Ma reggel az egyik piros-lámpánál, várakozás közben, miközben fél szendvicsemet egy hajléktalannak kínáltam,
(nála bizonytalanabb az evés időpontja, mint nálam)
oly derűvel és vidámsággal mesélte, hogy képzeljem el az éjszaka, a feje alól ellopták a cipőjét, és mutatta a gumi papucsban lévő zoknis lábát.
A nevetése és a derű nem volt kényszeres és erőltetett, és nem volt ápolatlan, és alkoholszagú.
Pedig higgyétek el, ott volt az egész élete pár szatyorban mögötte…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
metarjuna 2010.03.21. 23:43:31
Boddhiszatvák leszületnek, van is néhány köztük: "A nevetése és a derű nem volt kényszeres és erőltetett, és nem volt ápolatlan, és alkoholszagú."
Innen lehet őket megismerni. jól látod!
Maitri · http://szamszara.blog.hu/ 2010.03.22. 17:36:56
Már találkoztam így párral :)