Szösszenetek

 Egyszer régen egy országban élt egy füves ember. Volt néhány gyereke, akiknek etetése, itatása, ruháztatása nagyon sokba került. Az apa a hegyekben fűféleségeket gyűjtött, ezt árulta a piacon. A kapott pénzből tartotta fenn családját. Egy napon egy állami hivatalnok ellenőrző körutat tartott a városban. Látva a füves ember szenvedéssel teli munkáját, megsajnálta őt, kerek ötven ezüstpénzt ajándékozott neki, és elment.

A füves ember vett két ökröt, hogy legyen mire málháznia a sok begyűjtött füvet. Továbbra is úgy élt, mint eddig. Néhány év múlva az államhivatalnok újra ellátogatott a városba ellenőrző körútjára. A füves ember helyzetét most is hasonlónak látta, száz ezüstpénzt ajándékozott neki és elment. A füves ember most négy ökröt vett, s továbbra is szegényen élt. Újabb évek teltek el, az államhivatalnok a megszokott körútját járta, megállapította, hogy a helyzet mit sem változott.

"Bár én segítettem, mégsem állt be változás" - gondolta. Egyetlen fillért adott csupán és elment. A füves ember a pénzt egy ládába dobta, és ott is hagyta.
Történt egy napon, hogy egy halász horgot akart venni a piacon, hiányzott azonban egy fillér a horog árához, így nem tudta megvenni. Lám milyen értékes is egyetlen fillér! Elindult, hátha sikerül valahol megszerezni a hiányzó pénzt. Így jutott el a füves ember házához.

"Nekem van egy fillérem"- gondolta a füves ember.
- Járj szerencsével - mondta a halásznak, és odaadta a fillért.
- Mivel leköteleztél, adok neked egy halat - köszönte meg a halász és elment.

A füves ember  egy jókora drágakőre bukkant a hal gyomrában. Egy napon és egy éjszakán át imádkozott, hálát adva az isteneknek szerencséjéért. Nagyon gazdag ember lett. Amikor a hivatalnok újra a városba látogatott, a füves ember meghívta magához és gazdagon megvendégelte. A hivatalnok erősen elcsodálkozott a gazdagság láttán, s annak okát tudakolta. A füves ember elmesélte neki történetét, amit őszinte örömmel hallgatott. Végül ők ketten is barátok lettek.