A paraszt minden nap kiment az ökrével szántani a földekre.
Megállás nélkül dolgoztak, és az ökör mindig csak azt csinálta,
amit a paraszt szeretett volna. Így ment ez napról napra, mígnem
egy napon az ökör megelégelte ezt, és megmakacsolta magát.
Elege lett. Azt gondolta, a paraszt sosem kérdezte meg őt,
hogy szereti-e azt amit csinál?
Vagy akarja-e minden nap megállás nélkül járni a földeket?
Netán egyszer valami mást is szeretne a szántás helyett?
Mert bizony, az ökör egész nap heverészni szeretett volna a hűvös sárban,
hám nélkül legelészni a legelőn, ráérősen kérődzni a hűs fa alatt.
Így hát elhatározta, hogy nem fog többé engedelmeskedni a parasztnak.
De a paraszt bizony ezt nem így gondolta. Nem hagyta annyiban, és ostorával kényszerítve hajtotta ki őt a földekre.
Az ökör lehajtott fejjel bandukolva csak járta a köröket,
mivel nem tudta megtagadni ökör mivoltát.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.