Az ember zűrzavarban és félelmében élt mindaddig, amíg fel nem fedezte
a törvény egyetemességét a természetben;
mindaddig idegen volt számára a világ.
Márpedig a felfedezett törvény egyben a harmónia észlelése is az értelem – ami az ember lelke – és a természet játéka között. Ez a kapocs, amely összeköti az embert a világgal, amelyben él. Amikor felfedezi ezt, hatalmas örömöt érez, mivel ekkor felismeri önmagát környezetében. Megérteni bármit olyan, mint rátalálni valamire, ami a miénk;
és ami bennünket boldoggá tesz, az önmagunk felfedezése önmagunkon kívül.
-Tagore-
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.