Köszönöm Neked ki felnyitod szemem amikor homályosan látok!
Köszönöm, hogy dobálsz az érzelmek között.
Köszönöm a lehetőséget az ezernyi tapasztalás megízlelésére!
Köszönöm, hogy megismertetted velem az érzések sokaságát,
hogy ne csak silány, fakó és egysíkú legyen számomra a paletta.
Köszönöm, hogy megmutatod a döntés fontosságát!
És legfőképpen, hogy megtanítottál az életben a földön járni,
tudatva azt, hogy nem lehet mindig csak repülni!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.