Abban az egy kicsi pillanatban azt érezte, hogy nincs semmije.
Pedig minden ott volt körülötte.
Mégis ez az üresség, ami a hiány érzetét felkeltette oly hatalmasnak tűnt szívében,
mint egy végtelen galaxis.
Vajon ha nem az lenne ami most van, akkor is ezt érezné?
Vajon akkor elöntené az elégedettség érzése?
Persze tudta, hogy ez csak egy olyan pillanat, mint amikor egyetlen vízcsepp lehull a levélről, és ameddig földet ér, aközben éli meg a mindenséget.
Aztán a földet érés pillanatában már egy másik minőségben él tovább.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.