Vak vágy, üres végtelen vágányok.
Fásult közöny mi kering a forró vér helyett.
Ó csak tudna már véget vetni valahára
képzelt szenvedéseinek!
Minden egy kicsi apró villanás, mint megcsillanó
sugár a sima víztükrön. Elvakít aztán újra látni enged.
S már tudod ez sem volt más, csak egy kósza képzet.
.jpg)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.