Csend a belsőben és csend a külsőben. Tükröződnek a világban. Láthatatlan szálak csápjai kapaszkodnak, hasonló a hasonlót keresi szüntelen. Emberek mutatják egymásnak az utat. Keserédes boldogság, magabiztos tudatosság. Keresed lényed igaz természetét, pedig mindig is egy voltál magaddal. A "valóság" elszakított és Te minduntalan nyughatatlan vadsággal keresed a visszautat. Furcsa észleléseket teszel egy másik világban, érzed otthonos számodra az is. Testetlen lét lenne a legkönnyedebb. Fura tánc kezdődik körülötted és Te behunyt szemmel felveszed a ritmust.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.