Mint üres űrt betöltő látomás úgy érkezett meg hozzá az idegen.
Elmondott sok-sok dolgot amit már eddig is sejteni vélt, de nem tudta kitölteni a hiányzó részeket. Már nem félt. Tudta minden rendben lesz, hisz eddig is minden rendben volt.
Bármilyen kétség vagy fájdalom mardosta belül, az mind-mind csak érőssebé alakította.
Most az idegen kézen fogta. Egy furcsa pulzáló löketet érzett épp a mellkasa közepén.
Behunyta szemét. Érezte ez most valami más mint amit eddig érzékeivel megszokott.
Furcsa hang ütötte meg fülét. Ahogy kinyitotta szemét feltárult előtte a végtelen.
Megmagyarázhatatlan érzés kerítette hatalmába, érezte szíve szapora dobbanását.
A végtelent bámulva a félelem lassan visszakúszott a sejtjeibe. Sötét volt és valóban nagyon végtelen. Leírhatatlan az általunk ismert fogalmakkal. Emberi ésszel szinte felfoghatatlan. Mégis oly csodálattal teli.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.