„Minden emberi kapcsolatból szenvedés fakad!„
Buddha látta ezt a szenvedést. Felismerte és megértette. Habár tudta legyen bármilyen örömteli is bármely emberi kapcsolat, egyszer eljön az-az idő amikor majd szenvedést okoz. A vágyak, vagy csak az önző érdekek, vonzások és taszítások, ragaszkodások vagy éppen az elutasítások, féltések, óvások, vagy maga az elkerülhetetlen elmúlás, vagy éppen a szeretet. Mind mind csak okozatok a szenvedéshez. Lehet ezt szépíteni, elkendőzni a valóságát, de nincs ez másképp most sem. És hogy az életünk során gyűjtött pillanatnyi „boldogság érzések” elegendőek-e ahhoz, hogy felülírják bármely számunkra negatívan megélt dologból fakadó szenvedés fájdalmát? Na igen, ezek a nagy és elgondolkoztató kérdések... Vajon rendelkezünk-e annyi tudatos megértéssel, hogy mindezt kezelni tudjuk? Vajon képesek vagyunk-e az öröm adta érzések meglovagolására, akkor is amikor nem azt kapjuk? Vajon tudunk-e akkor is aktívak lenni és pozitívan felhasználni az adott, számunkra éppen nem kedvező energiát? Vajon törekvésünk a boldogság elérésére elengedő erőt ad-e akkor is amikor nem azt éljük meg? Vajon felülírható ez a szenvedés?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.