Csillogás a szemed fényében, belső felemelkedés.
Órák kattogása, az idő el-múlása...
Öröm mely kitörő ha okát találod,
de hétköznapiságában ritkán használod.
Lépések, haladás, valami cél lebeg előtted.
Mindent elértél már, csak épp megint elfeledted.
Az idő múlása, mindig csak az idő...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.