Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az érzelmeink egy hamis és illuzórikus megélést adnak a mindennapjainkba, hisz az amire irányul, vagy ahogy irányul nem létezik, és tulajdonképpen nincs semmilyen befogadója.
Csak a saját világunkba létezik úgy egy kép mint viszont fogadó, és minden más valós dolog, teljesen ellentmond ennek a képzelt de mégis „valósnak” megélt látszat világnak.
Megfigyelhetjük azonban, hogy mégis miképp ringatjuk bele magunkat, ebbe az általunk valós világnak megélt képződménybe napról napra, és micsoda tézisekkel altatjuk el, a valószínűleg egészen világos tényeket.
Ébredj már fel ember! Ébredj fel végre! Visszhangozhatna kis piros lámpaként ez a figyelmeztetés a fejünkben...
A valóságnak látszó képek és annak hozományaként keletkezett érzeteink árnyalt burkai, micsoda megtévesztő pontossággal képesek teljesíteni azt a kivetítést, aminek tárgya oly áhítattal szerepel első helyen a vágyaink keltette érzelmi skálánkon...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.