Szösszenetek

Vajon képesek vagyunk egy másik embernek átadni a Tudást?
Képes -e bárki a saját tudását átadni valakinek? Persze rögtön azt gondolhatjuk, hogy már miért ne lenne képes? De valóban így van ez?

Úgy gondolom, hogy ez több okból is egy lehetetlen feladatnak tűnik. Ez már csak annál az oknál fogva is lehetetlen, hogy a saját tudásunkat bizonyos szinten nem tudjuk továbbadni. Ugyanis az a miénk.
A mi tudásunk a mi tapasztalatunkból és megéléseinkből tevődik össze és válik számunkra használhatóvá. Megoszthatjuk az élményünket, a tapasztalatunkat, de azt amit mi személyesen éltünk át, tapasztaltuk meg, azt csak már egy módosított formában leszünk képesek továbbadni.

Hisz gondoljunk csak bele! Eleve aki fogadja, az hogy is lenne képes a saját gondolat és képzeletvilágát kizárni és nem tenni hozzá, vagy esetleg nem venni el belőle?

Amit adunk azt már az adás pillanatában a saját felfogóképességéhez mérten fogja kódolni, dekódolni. Az viszont így már nem az a tudás.

Aztán még felmerül a szavak korlátozottsága, ami nem biztos, hogy képes a számunkra megélt dolgokat visszatükrözni és ezáltal pontosan kifejezni.
Így a tudást csak tapasztalatok útján lehet és vagyunk képesek megszerezni. És onnantól az a mi személyes tudásunkká válik.
Persze vannak dolgok amiket megtaníthatnak nekünk, módszerek, praktikák, eltanulhatunk apró kis nüanszokat, de a végső megismerés az a mi személyes befogadóképességünk által válik a saját tulajdonunkká.

A nagy mesterek is a tanítványoknak csak elmondták és megmutatták a módszereiket, tapasztalataikat. Aztán amikor látták, hogy a tanítvány kész arra, hogy meg is tapasztalja azt amit eddig csak szavakban hallott, akkor megadták a lehetőségét a megtapasztalás pillanatára.

A Rigpa beavatásával.

Ilyenkor a tanítvány személyesen megtapaszthatta és megélhette a tanultakat. A magáévá tehette. Megízlelhette és amikor képessé vált a befogadására és a megtartására, akkor talán megérthette, hogy miről beszélhetett eddig a mester.

Ugyanis a szóbeli és a szimbolikus bevezetések csak ajtókká válhatnak számunkra, melyeken keresztül egyenesen beléphetünk a Rigpa állapotába, de azok maguktól nem képesek túljutni a puszta elmélet keretein.

A Rigpa a tudás állapota, mely a tudatosság tiszta állapotában való jelenlét.

A gyakorlót direkt bevezettetik a Rigpa állapotába, a tiszta-világos tudatosságba, és megtanulja hogyan időzzön ebben az állapotban. A direkt bevezetés pillanatában felvillanó Rigpa, valamint az ezt követő gyakorlás során megjelenő Rigpa, abban az értelemben hogy megőrizzük a Rigpa állapotát, ezt nevezzük feltételes abszolút igazságnak.

A Rigpa állapota melyben az eredeti, nem kettős megismerő képesség nem rejtett, a gondolatok nem homályosítják el, sem a rendkívüli nyámok, mivel ezek a tapasztalások az eredeti megismerő képesség gyönyörűségével, tisztaságával és ürességével egyezően jelennek meg. De mihelyst megszakítjuk a Rigpát a konkrét állapotban, és azzal foglalkozunk amit tudattal megismerhetünk, azonnal megszűnik a Rigpa.