Az élet olyan csodálatos. Alapon.
A teremtés és elmúlás bámulatos örök, csendes körforgása.
Csak az ember az, aki folyton zajong e kettő között.
Szépséges lenne minden pillanata, ha csak hagynánk megélni azokat.
De a folyton zakatoló elmék nem engedik megtörténni egyszerűségében azt, ami amúgy is megtörténik. Nekik mindig valami más kell mint ami van.
Hol örömmel, hol fájdalommal itatják át a létforgatag óceánját és a végén csalódottan élik meg az egész életet.
Az élet szép -mondják, de az az igazság, hogy ezt megélni is tudni kell...
Amúgy csak a szomorúság, a keseredettség és a folytonos öröm utáni vágy hajszolása lesz a fizetség és a balga ember hajlamossá válik kételkedni az élet valódi és nyers szépségében.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.