Vajon csodáltad -e már kecses kezét ahogy puhán érintette meg arcodat?
Vajon élvezted- e igazából ajkának bársonyos melegét?
Vajon nézted -e sokáig szemét csak úgy szótlan?
...látva benne ezernyi ragyogást? -akár kétséget vagy az aggódást.
...vagy a végtelen melegséget, szelídséget?
Vajon hallod-e hangjának zengését, úgy mint jóleső muzsikát?
Vajon köszönted-e már meg mindazt mit adott Neked?
Vajon tudod -e mennyi mindent tett már meg Érted?
Vajon fájna-e ha elveszítenéd? Vajon hiányát mennyire éreznéd?
Vajon mondtad -e elégszer, hogy szereted?
Vajon lesz-e még elég időd, hogy azt aki igazán Te vagy megoszthasd még Vele?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.