A kezében lévő puha érett sárgabarackot, mely kicsit megütődve - ahogy a könnyű nyári szélben tompán puffanva leesett a földre - nézegette, és lassú mozdulattal az orrához emelve vett egy mély lélegzetet.
Az orrát csiklandozták a barack selymes pelyhektől bársonyos tapintású szőröcskéi, és orrában a csillámok izzó gyorsasággal szállították a kellemes finom aromás illatot agyába.
A nyál a szájában az illat hatására felgyülemlett, hogy nyelnie kellett.
Majd jóleső érzéssel szájához emelve beleharapott.
Nyelve hegyének közepén érezte a szétáradó zamatos édes barack ízét, ahogy zaftos leve elindult lefelé a torkán.
A nap szikrázóan sütött, a madarak gondtalanul csiripeltek.
Ekkor hirtelen felhúzódott a szobában a redőny. A vakító fényben, ami mandulányira szűkült szemein keresztül beáramlott pislogva látta, hogy ma is szürke ködös igazi nyálkás reggel volt...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.