"Hozd vissza hát eltűnt időmet. Midőn szívem ily zsenge volt, s bennem folyvást vers-újszülöttek bő csermelye buzgott-dalolt. Világom még ködben kerengett, minden bimbó csodát ígért, s téptem virágok tengerét, hol völgyeinkben árja lengett. Semmim se volt s volt mindenem, csalódás-vágy, s igazság-szerelem. Szilaj vágyaknak birodalmát, a boldog-sajgó poklot add, gyűlölség, szerelem hatalmát, add vissza ifjúságomat! "
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.