Szösszenetek

1. fejezetSétálok az utcán. Van egy gödör a járdán.Beleestem. Elveszett vagyok és remény nélküli.Azt érzem, ami történt, nem az én hibám. Egy örökkévalóság, amíg kijutok a gödörből.2. fejezetSétálok ugyanazon az utcán. Van egy mély gödör a járdán.Úgy teszek, mintha…

Az egyedülléttől pedig ne aggódj. A végén úgyis mindenki egyedül van. 

Gyengék vagyunk és sérülékenyek, de hogy ne lássa rajtunk senki, öklünket rázzuk a világnak, büszkén viseljük sebeinket, hisszük, hogy nem tartozunk másnak, csak önmagunknak. Éjszaka, vagy ha álmatlan hajnal éber forgolódás közben talál, megrebbenve, mint gyertya fénye…

“Egy férfi, megoldást keresve az aggodalomra, egy “aggodalomtáblázatot” rajzolt, és ezen jegyezte föl félelmeit. Megfigyelte, hogy félelmeinek 40 százaléka olyan dolgok miatt volt, melyek valószínűleg soha nem fognak bekövetkezni; 30 százalékuk múltbeli döntések…

"Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és…

‎"A sorsteremtő gondolatcsírák a mélyből indulnak. De hogy melyik győz végül is a sok közül? Füst Milán azt mondja: a legerősebb szenvedély dönti el. Ez igaz. A gond ott van, hogy ezt a „legerősebb szenvedélyt” nemigen ismerjük magunkban. Utólag derül ki, mi…

Ne mondj le semmiről.Minden lemondás egy kis halál.Ne mondj le semmiről.Minden halál gyilkosság (lélekontás):Meghalni bűn, ne mondj le semmiről,Isten művét rongálja bármi rontás,meghalni bűn, ne mondj le semmiről:minden vágyad az Isten szava bennedmutatva, hogy merre rendelte…

„Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a…

“Az emberek nagyon fontosnak tartják a tulajdonukat. Csak a legjobb olajat töltik a kocsijukba, gyönyörű bútorokat vásárolnak, miközben a legolcsóbb, legrosszabb minőségű ételt eszik. Mert a mai ember néha többre becsüli a tárgyait, mint a tulajdon testét vagy az életét.…

“Az élet nehéz. Nagy igazság ez, a legnagyobb igazságok egyike. Mégpedig azért, mert ha valóban beláttuk, akkor már felül is emelkedtünk rajta. Amikor valóban értjük – fölfogjuk és elfogadjuk -, hogy az élet nehéz, megszűnik nehéznek lenni. Mert amint elfogadjuk, az a…

 „Jó, ha gondolkodás nélkül bele tudunk nyugodni abba, hogy minden, ami szép, érettünk van s velünk talán véget is ér. Sem a hajnalnak, sem az alkonyatnak nem ártunk vele, ha színét s hangulatát magunkénak tudjuk. Utasok vagyunk, de ez csak akkor jusson az eszünkbe,…

“Az még rendben van, ha én olykor-olykor hibáztatom magam, de ha te teszed ezt, az már más! Ugye milyen meglepő? Mi vígan kritizálhatjuk a viselkedésünket, az anyukánkat, az arcunkat, a barátainkat, az alakunkat, de jaj annak, aki kritizálni merne minket, az anyukánkat, a…

Egy pilóta egy magánrepülőn szállít három embert - egy tibeti lámát, a világ legokosabb emberét, és egy hippit. Hirtelen a pilóta bejelenti a három utasának: "Rossz híreim vannak. A gép le fog zuhanni. Most rögtön ki kell ugranunk. Sajnos, csak három ejtőernyőnk van.…

""-Nem olyan borzasztó az, Teofil. Az ember elalszik lassan, és nem ébred föl többet. Csak pihen és pihen. Pihenni jó... A sebesült felnyögött. Szemei lázasan remegtek. -De az élet! Soha többet nem látni az erdőt, és nem hallani a madarakat! Pedig az élet olyan szép…

"Hozd vissza hát eltűnt időmet. Midőn szívem ily zsenge volt, s bennem folyvást vers-újszülöttek bő csermelye buzgott-dalolt. Világom még ködben kerengett, minden bimbó csodát ígért, s téptem virágok tengerét, hol völgyeinkben árja lengett. Semmim se volt s volt mindenem,…

„Volt egyszer egy öregember, aki egy oázis szélén üldögélt a Közel Keleten, egy város kapujában. Egy napon, odament hozzá egy fiatalember és megkérdezte tőle:... - Soha nem jártam még itt. Milyenek e város lakói? - Az öreg, egy kérdéssel válaszolt neki: - Milyenek voltak…

“Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól.…

„Az önzés süketté és némává tesz bennünket. A szeretet megnyitja szemünket és szívünket, s képessé tesz arra, hogy – számtalan, nemritkán távoli és ismeretlen testvérünk ezernyi jócselekedetével egyetemben olyan eredeti és pótolhatatlan módon járuljunk…

Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára. Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság... a küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, vagy…

A szeretetnek nincs oka. Van. Támad. És ha valóban feltámad, kifogyhatatlan. Aki megérzi magában ezt az erőt, az szerény lesz. Van ereje felülemelkedni bármi veszteségen. A szerénység növeli az önbizalmát. Akinek van önbizalma, nyugodt. Egyre többet képes belátni, átlátni…

“Játékaidat elvehetik, ruháidat, pénzedet is elvehetik mások. De nincsen olyan hatalma a földnek, amelyik elvehetné tőled azt, hogy a pillangónak tarka szárnya van, s hogy a rigófütty olyan az erdőn, mintha egy nagy kék virág nyílna ki benned. Nem veheti el senki tőled azt,…

Augusztus Erkély Este hat sötétedik Boldog vagyok és nem vagyok A vízszintes irányok befagynak röptükben A távlat lefele szív Boldog vagyok és nem vagyok A szemközti házsor árnya az úttesten már átcsúszott most az innenső falon haladva jön fölfelé Sorban kioltogatja a zöld…

“Egy anya elvitte Mahatma Gandhihoz a kisfiát. Így könyörgött: – Kérlek Mahatma, mondd meg a fiamnak, hogy ne egyen cukrot. Gandhi egy pillanatra megállt, aztán azt mondta: – Két hét múlva hozd vissza a fiadat. – A meglepett asszony megköszönte a dolgot és azt…

Egy vak ember ült egy épület előtt a lépcsőn, lábánál kalap, táblával, a következő szöveggel: “Vak vagyok. Kérem, segítsenek!” Arra ment egy újságíró, és látta, hogy a kalapban alig van pénz, csak pár fillér. Lehajolt, dobott a kalapba pár koronát, s…

Az érzelmek, ösztönzőerők — nekem egészen úgy tűnik —, ösztönzőek.   Könnyen gondolok rájuk úgy, mint azok a dolgok amik okot adnak, vagy hajtanak, mozgásba lendítenek minket. Ezek adják a hajtóerőt, ami előreviszi a mozgást; a cselekvést, valamely tárgy…