Minden ember éli a maga valóságát.
Néha azonban ezek a valóságok keresztezik egymást,
és lenyomatokat hagynak a másik ember vélt valóságában.
Akadnak ezek között felszínes és mélyebb lenyomatok.
Amikor az ember jobban megvizsgálja az adott történéseket a mindennapjaiban,
és szemügyre veszi őket, felfedezi, hogy olyanok akár egy álom.
Annyira valóságos, de aztán mégis részleteiben elhalványodó.
Csak az olyan megélt érzelmek tudnak erősek és kitartóak maradni,
amit átélünk a maguk tiszta valóságában.
A végén aztán bárhonnan nézve ráébredünk, hogy mind a kettő csak egy illúzió.
A valóságban az álom, az álomban a valóság?
Még mindig alszunk és eközben álmodjuk a világunkat?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.