Szösszenetek

Egy lépés a fény felé...

Volt egy álmom, amiben a női szereplő a leglátványosabb módon adta át számomra fájdalmát. Keservesen sírt, a könnyek csak úgy záporoztak a szeméből és hangja a zaklatottságtól el-el csuklott, miközben megállíthatatlan ömlött belőle a története. A sértettség, a megélt lelki fájdalom, a bánat, a keserűség lengte körül. És ahogy mindezt az álomban figyeltem a legkisebb érzékszervemmel is éreztem a mondanivalóját.
Eleven volt és hasító. Teljes volt bennem az együttérzés, és tudtam mi az amit megél, és miért olyan fájdalmas ez neki. Ahogy hallgattam a történetét, abban a pillanatban éreztem azt, hogy mindezt azért tudom így megtenni, mert velem is megtörtént ugyanez. Azért tudom mit érez, mennyire fájdalmas és mennyire kegyetlen is tud ez lenni a számára. Az ő fájdalma egyben az enyém is volt. Ahogy lassan testembe szivárgott a ráébredés fonala, egyre tudatosabban fogtam fel miden felém érkező információt.
Könnyek folytak végig az arcomon, mert a tudat, hogy mindez velem is megtörtént világította meg a saját magamban cipelt fájdalmamat.
Rávilágított az elengedés kegyelmére. A feloldásra magamban, magamtól.
Azt a tudatot, hogy már nincs miért cipelni tovább ezt az emléket.
Az álom tükör szereplője volt az, aki végre előtérbe helyezte és megmutatta micsoda teherként is lapul ez a lenyomat a lélekben. Folyvást visszatartva ezzel a szárnyalástól. Hálás vagyok lélekbéli tükrömnek. Feloldás, és elengedés. Milyen csodálatos megkönnyebbülés. 

A szeretet és az együttérzés emberi mivoltunkhoz tartozó lényegi minőségek, és együttesen azoknak a készségeknek tekinthetjük ezeket, amelyek leginkább megkülönböztetnek minket az állatoktól, eltekintve attól, hogy az állatok néha sokkal több kedvességet mutatnak egymás, és az emberek iránt, mint mi magunk.
A Buddha tanításaiban a szeretetet és az együttérzést az etika alapjának, és a helyes beszéd és a helyes cselekedet fontos feltételének tekintik. Mindkettő olyan tulajdonság, ami meditációval fejleszthető. A buddhista szövegek a szeretetet és az együttérzést brahmavihárának, isteni lakhelyeknek nevezik, mivel ezek nyilvánítják ki a bennünk rejlő istenséget, még ha emberi testben tartózkodunk is.
A buddhizmusban a szeretet és az együttérzést bölcsességgel, a dolgok valódi természetébe való belátással kell kiegyensúlyozni, ami önmagában is képes örökre eltüntetni azokat a tudati szennyeződéseket amelyek a szamszárához, a születés és halál körforgásához láncolnak minket. A szeretet és az együttérzés fejlesztésével szívünk kinyílik, és mérhetetlen jószándékot sugároz mindenki felé, akivel találkozunk. A Viszuddhimagga, az ötödik századi meditációs értekezés a szerető-kedvességet, a lények jól-létének kívánságaként értelmezi, míg az együttérzést a beleérzés egy olyan érzeteként, ami akkor jön létre, amikor mások szenvedését úgy érezzük, mintha az a sajátunk lenne.

Forrás: A budha ujja

Kép: by michellis