A szemed csillogása mint harmatcsepp a reggeli levélen.
Szemem elveszni látszik mélységes tengerében.
A kezed puhasága mint egy finom nemes anyag érintés közben.
Az ölelésed nyugtató, csókod puha mint a bársonyos felhő.
Szenvedélyed perzselő, egyenest az egekig emelő.
S a pillanat varázsa mindet felemészt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.