Mindenkinek van egy szomorú történet az életében.
Amit aztán ha megismer valaki, máris felébred benne az együttérzés csírája.
Valahogy közös kapcsolódási pontot érez a másik emberhez.
Közelebb érzi magához és megértőbb lesz az irányába.
Talán ilyenkor újból eszébe jut a sajátja.
A fájdalma, a szenvedései, a megpróbáltatások a könnyek.
És ahogy az öröm összehozza az embereket úgy a fájdalom is teheti ezt.
Mindenkinek van szomorú történet az életében.
Ahogy az öröm úgy a szenvedés is elkerülhetetlen.
De valóban csak ekkor tudunk közeledni az emberekhez?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.