Ahogy a Hold fénye az arcára vetődött, a csalódás abban a pillanatban úgy érintette meg szívének legmélyét, mintha egy mélységbe zuhant tetem zúzódott volna össze minden apró csontjával együtt. A megsemmisülés végtelen térré alakult.
Hirtelen megértette az eddig oly jól a homályba burkolózó darabokat. Mintha a sugárzó Hold segítette volna felgyújtani elméjében a szunnyadozó kis vész-szikrákat.
Azt hitte, Hitte... Mert elhitte. Mennyire nagyon szerette ezt a képet!
De rá kellett ébrednie ez csak egy dédelgetett álom volt a fejében. Ahogy ott őrizte, óvta. Csak azt szerette volna, hogy igaz legyen. Szeme könnybe lábadt a fájdalmas felismerésre. Darabokra zúzódott minden körülötte.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.