Csillog a rét. Nézd
gyöngyöket hullat az ég:
hajnali harmat.
Összezárt tenyér.
Belül világmindenség,
nyisd szét és üres.
Elnézlek fa, te szép.
Melyik sejtedben rejted
most a cseresznyét?
A Duna fölött
hideg ködök úsznak el,
egy tócsa eltört.
Hajnali ködben
didergető fagyban lám
reszket a rózsa.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.