Tűhegyen táncoló érzések rabjai vagyunk.
Mennyi szív csak megfakultan dobog.
Bedobozolt szeretet, ami minduntalan szivárog valahogy.
A lét tekervényes birodalma, kusza hálók húznak, tartanak
de Te mégis mindig látod a kék eget.
Bennünk lakozik a megértés, örök körforgásunk megszűntének kulcsa.
Végre valahára ébredezel! Ugye tudod, hogy ez mit jelent?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.