Szösszenetek

Minden dolog jön és megy anélkül, hogy elragadna minket a vak reakció, a harcos ellenállás, vagy az irányítási kényszer. Így amikor a tudatunk ürességében tartózkodunk, tovább tudunk lépni, nem menekülünk a dolgok elõl, de nem is süllyedünk el a jelenlegi körülményekben, és nem teremtünk újakat sem. Így gyakoroljuk az elengedést. Elengedjük önazonosításunkat a körülményekre vonatkozóan azáltal, hogy belátjuk: ez mind nem-állandó és nem-én.

Ezt értjük Vipasszaná meditáció alatt. Ténylegesen górcsõ alá vesszük a dolgokat, kívülállóként megfigyeljük: bármi is jön, annak mennie kell. Legyen az durva vagy finom, jó vagy rossz, bármi jöjjön vagy menjen is: ezek nem mi vagyunk. Nem vagyunk sem jók, sem rosszak, sem férfiak, sem nõk, sem szépek, sem csúnyák - ezek a természet változó körülményei, ami: nem-én. Ez a megvilágosodáshoz vezetõ buddhista út. A Nibbána felé haladni, érdeklõdve fordulni a tudat üressége felé, nem pedig megszületni, és a körülményekbe gabalyodni.

Most persze azt kérdezheted: ki vagyok én? Olyan ez, mintha megpróbálnád látni a saját szemeidet: nem ismerheted magad, mert te vagy magad. Csak azt ismerheted meg, ami nem te vagy, és ezzel a probléma meg is oldódott, ugye? Ha tudod, hogy mi nem vagy, akkor már nem kérdés, hogy mi vagy. Ha azt kérdezném: „Ki vagyok? Keresem önmagam!"

A „Keresem önmagam, vajon hol vagyok?" kérdés, tulajdonképp a világ legostobább kérdése. Nem azzal van a baj, hogy kik vagyunk, hanem, hogy azzal azonosítjuk magunkat, amik nem vagyunk. Itt lakozik a szenvedés, ezért leszünk szomorúak, depressziósak és kétségbeesettek. Olyan dolgokkal azonosítjuk magunkat, amik nem vagyunk: ez a dukkha. Ha azzal azonosulsz, ami nem-kielégítõ, akkor elégedetlenné válsz, de hát ez így logikus, nem?

Ezért a Buddha ösvényén járni: elengedés, és nem kutatás. A probléma a vak ragaszkodásban, és az érzéki világ jelenségeivel való azonosulási vágyban rejlik. Nem kell megszabadulnod az érzéki világtól, hanem tanulnod kell belõle, figyelned kell, hogy többé ne hagyd magad becsapni. Töltekezz el a Buddha-bölcsességgel, használd ezt, ezért így sokkal inkább leszel bölcs, semmint bölcsességre törekvõ. Csupán a figyelés, a szemlélõdés, az éberség, a tudatosság által a bölcsesség kitisztul. Felhasználod ezt a testedre, a gondolataidra, az érzéseidre, az emlékeidre és érzelmeidre vonatkozóan. Szemléled ezeket, hagyod õket elmúlni és gyakorlod az elengedést. Így már semmi más dolgod nincs, minthogy bölcs légy, pillanatról pillanatra.

Forrás: a-buddha-ujja