Káprázatban élünk, de mégis úgy élj meg minden pillanatot
mint egy utolsó lehetőséget... hisz az élet csodája általad válik valóra,
amint szíved kinyitod és beengeded a világ összes moraját. Közben pedig
szárnyalsz és tapasztalsz befogadón mindet mi felébreszt és megérint.
Tudnunk kell, hogy látogatásunk fontos ám véges is egyben.
Nincs időd a szomorúságra amikor az öröm lehetősége is szüntelen ott csillog előtted...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.