Gyengék vagyunk és sérülékenyek, de hogy ne lássa rajtunk senki, öklünket rázzuk a világnak, büszkén viseljük sebeinket, hisszük, hogy nem tartozunk másnak, csak önmagunknak. Éjszaka, vagy ha álmatlan hajnal éber forgolódás közben talál, megrebbenve, mint gyertya fénye…
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
