Szösszenetek

A manapság oly divatos szavak, mint a reinkarnáció, karma, előző életek stb.

szinte, mindennapjaink részévé váltak.

Emlegetjük, ha valami rossz történik velünk, vagy nem tudunk feldolgozni, megoldani valamit:

„Biztos ez a karmám…”. „Biztos előző életemből hoztam…”

Viszont nem biztos, hogy teljesen tisztában vagyunk vele, hogy miről is beszélünk.

Szavak, melyek már beépültek a köztudatba, a média illetve a manapság oly divatos „ezo” őrület folyamán.

A kozmoszként felfogott univerzumban, minden esemény egy tartalom formai megvalósulása. Tehát a születés sem lehet véletlenszerű, hanem bizonyos (szellemi) tartalmak formai kifejezője. De hol vannak a tartalmak, melyek életünk kezdetét formálisan meghatározzák?

Erre egyetlen logikus válasz lehetséges: egy korábbi életben. Az előző élet „nem megoldott” és nem "feloldott" problémái (negatív karma) adják azt a tartalmat, amely törvényszerűen egy formálisan megfelelő időpontban az újjászületést keresi.

A testet-öltés az inkarnáció, s ennek időszakos megismétlődése a reinkarnáció.

Amit ebben az életben nem valósítasz meg, magaddal viszed a következőbe: semmit sem úszhatsz meg!

A reinkarnáció és Karma törvényéből kifolyólag az embernek folyton mérlegelnie kell mindennapi életének tetteit, hogy azokkal oldotta, vagy súlyosbította-e Karmáját.

Ezt az ember csak éber figyelemmel és gondolkodással, érzelmei, és cselekedetei jelentőségének tudatosításával érheti el.

A reinkarnáció az ismétlődő születés és halál folyamata, mely során, a lélek életeken keresztül egyik testből a másikba vándorol.

A reinkarnáció szerint a lélek örök, a fizikai test csak átmeneti. Amikor valaki meghal, akkor csak a sűrű, fizikai teste hal meg, maga a lélek az egy új testbe költözik, a léleknek megfelelő karma szerint.

A szó latin elemekből áll;

a RE-, valaminek az ismétlődése, vissza-, újra-,

az INKARNÁCIÓ- pedig, megtestesülés húsvér testben, azaz valaminek az újra megjelenése, újraszületése testben.

A lélekvándorlás tételében, a lélek az a valami, ami újra megtestesül, újraszületik.

A reinkarnációban való hit egyidős az emberiséggel. A dravida papoktól indulva nyomai fellelhetők az ősi egyiptomiaknál, a görögökön keresztül az esszénusoknál, az ógermán mitológiában, s szinte minden természetvallásban.

Elsőként a leghatározottabban megfogalmazva India legősibb hagyományaiban jelenik meg.

A hinduk ősi szent szövegei a védák. A véda szó jelentése: tudni, látni.

Itt a tudás, nem a hétköznapi, értelmi, lexikális tudományok tudása, hanem az örök és való dolgok, a lét és nem lét, az élet igazságának tudása.

(A legrégibb véda, a RIG-VÉDA, ahol a "rig" szó jelentése fény. Aki látja a fényt, az tud.)

A védákat rendkívül szerteágazó irodalom egészíti ki, ezek közül az upanisadok a legfontosabbak. Az upanisadok szó jelentése: "mester mellé telepedés". Az ókori Indiában az volt a szokás, hogy az erdőben a tanítványok a mester mellé telepedve, közel ülve, fülbe súgva hallgatták a titkos tanításokat, melyek mély értelmű misztikus, emelkedett bölcseleti tanítások. A legfontosabb upanisadok i.e. I. évezred első felében keletkeztek, s ezekben az úgynevezett klasszikus upanisadokban már határozottan megjelenik az újraszületés elve, a karma tana, a születések nagy köre a szamszára, és a végső cél, a teljes felszabadulás az anyag köteléke alól.

Jézus, kutatások szerint buddhista kolostorokban tanult 17 évig, így nem meglepő, hogy az újjászületés és a karma tanának nyomai a mai napig is fellelhetők a Bibliában, annak ellenére, hogy tisztázatlan körülmények között i.sz. IV-V. század -ban - a 3. vagy 4. zsinaton -, törölték a kanonikus iratokból.

A kereszténységben szinte eltűnik, azonban a reneszánsz korában újra feléledt a reinkarnáció tana. A felvilágosodás idején a keleti vallások iránti érdeklődés megélénkül, hulláma végig söpör Európán és Amerikán.

A XX. században a hindu és buddhista újraszületés elmélete magával ragadja a nyugat értelmiségét és az emberek szélesebb rétegeit. Csak néhány nevet említve azok közül, akik hittek a reinkarnációban: Assisi St. Ferenc, Leonardo da Vinci, Jack London, Tolsztoj, Goethe, Einstein, Heine, C.G. Jung,

És hogy mi történik két élet között?

A tibeti buddhisták szerint a lélek az úgynevezett bardo-ba kerül, ami köztes létet jelent. Bővebben erről a Tibeti Halottaskönyv -ben lehet olvasni.