Szösszenetek

Ajaan Suwat gyakran kezdte az esti Dhamma-beszédeit azzal a mondattal, hogy legelőször varázsolj jókedvet magadnak annak érdekében, hogy a magabiztosság érzésével közelítsd meg a meditációt, mint valami olyan dolgot, ami nagyon jó.

Ez nehéznek tűnhet, de nagyon hasznos. Megköveteli, hogy jókedvű legyél minden helyzetben, függetlenül attól, hogy mi történik, mennyire rosszul mennek a dolgok.

A tartás, főként amikor nyomás alatt vagyunk, fontos tényezője a meditációnak: a képesség arra, hogy mosolyogjunk magunkon bármilyen helyzetben — a thaiföldiek ezt „a tigrisnek is fittyet hányva mosolygásnak” nevezik. Ez a képesség sok meditálót megóvott már attól, hogy abbahagyja a gyakorlást, vagy elbizonytalanodjon és attól, hogy a meditációja összeomoljon.

Egyszóval bármi is bukkan fel a meditáció során, kezeld jókedvvel. Az önmagadon való nevetés képessége talán az egyike a legfontosabbaknak, ami a meditáló rendelkezésére áll. Ez megközelítés és egyensúly kérdése. Végül is egy bizonyos mértékű nyomást mindig magadra kell helyezned, amikor meditálsz. Ez alapvetően egy komoly erőfeszítés, amit magadévá teszel, de nem szabad, hogy ez mogorvává változtasson. Találd meg a magad számára a pontosan megfelelő mértékű nyomást, és azt, hogy ezt hogyan alkalmazod megfelelő gyakorlattal a meditáció során.

Valószínűleg hallottad már a történetet a szerzetesről, akit annyira féltve neveltek föl, hogy még a talpa is szőrös volt. Mikor órákon keresztül járó meditációt végzett, természetesen a talpáról elkezdett lekopni a szőr és vérzett, ami igencsak kedvét szegte. Talán — gondolta magában — jobban tenném, ha visszatérnék a világi életbe. Ez még abban az időben történt, amikor a Buddha még életben volt. Szóval a Buddha a szerzeteshez lépett és így szólt: „Amikor világi életet éltél, akkor sokszor játszottál lanton, nem?” „Igen” – válaszolta a szerzetes. „És mi történt akkor, amikor a húrok túlfeszítettek voltak?” „Hát elpattantak.” „És amikor túl lazák voltak?” „Akkor nem tudtam a megfelelő hangokat előcsalogatni belőle.”

Buddha ekkor így szólt: „Ez hasonlóképpen működik a meditációval is. Először az energiaszintet - a meditációba helyezett erőfeszítés mértékét - hangolod be. Ezt követően a rendelkezésre álló energiához viszonyítva állítasz be minden mást, minden további tényezőt – a meggyőződést, figyelmességet, koncentrációt, tisztánlátást, stb…

” Olyan ez, mint a gitárhangolás.” Először az első húrt hangolod be, majd hozzáigazítod a többit. Meditáció során az első húr a rendelkezésre álló energia. Megfelelő mértékű nyomás alá helyezed magad, hogy eredményeket érj el, de nem akkorának, hogy elpattanj. Az egyik ügyes módszer arra, hogy képes legyél sok nyomást magadra venni az elpattanás veszélye nélkül az, hogy megőrzöd a humorérzéked, megtartod a jókedved.

Ez magában foglalja a magaddal folytatott diskurzust a meditáció alatt. Amikor a dolgok nem mennek jól, akkor csak engedd el, bármi legyen is az, ami nem megy. Lépj vissza arra a szintre, ahol egész biztos vagy benne, hogy a dolgokat megfelelően tudod végezni.

Ne foglalkozz az önmagaddal szemben megfogalmazódó vádakkal, mert azok nem segítenek egy csöppet sem. Csak emlékeztesd magad arra, hogy nem ezért vagy itt, engedd el őket és haladj tovább. Amikor képes vagy magadban ezt a fajta jókedvet létrehozni, akkor feljebb csavarhatod a nyomásszintet — a meditáció időtartalmát, a kitartást, amellyel folytatod — az elpattanás veszélye nélkül.

Szóval, bármivel találod magad szembe a meditáció során, legyen az jó vagy rossz vagy bármi, mindig próbáld megtartani a jókedved. Még amikor úgy tűnik, hogy a dolgok jó irányba mennek, akkor is tartsd meg a humorérzékedet.

Ne engedd, hogy a saját magad fontosságába vetett hit és az elért eredmények tudata elnyeljen, mert önelégültté válhatsz és ez könnyen a meditáció leromlásához vezethet.

Amikor Ajaan Fuanghoz mentem tanulni, az egyik első dolog, ami megfogott benne az a humorérzéke volt. A humorérzék általában együtt jár a bölcsességgel.

A képesség arra, hogy hátrébb lépjünk és a dolgokra más szemszögből tekintsünk rá. Ez az, ami bölccsé tesz. Éppen erre van szükséged meditálóként. Amikor a dolgok kezdenek nyomasztóvá válni, amikor úgy tűnik, hogy semmi nem működik, csak lépj vissza egyet és próbáld meg visszanyerni a jókedved. Belátod majd idővel, hogy ez a tényező minden más tényezőt felülmúlva segít az átkelésben.

Forrás: a-buddha-ujja