Fájdalom te mardosó szörnyeteg.
Mit érsz testemnek ha lelkem
céltáblád közepe?
Élet te csodás változó,
ajándékod néha még nem értem meg.
Feledés, ébredés, zuhanás, repülés.
Láncok szakadása, szívnek zokogása.
Öröm, bánat egyre megy.
Felülről nézni a világra.
Óh! csak ne lenne oly nagy az alámerülés.
Mélyről törni fel - Egy nagy levegővétellel.
Gyökeret ereszteni, hogy az áramlat
ne vihessen oly messzire el.
Szeretet Óceán, Te nagy zengő, hullámzó
bárcsak fürdőzhetnék végre benned!
Magamban. Ajándékom elfogadnám.
Befogadnám. Feloldanám. Áramoltatnám.
Kép: by closer
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.