Szösszenetek

— Ó, Kásjapa! Az a tökélyharcos, aki az Összegyűjtött Kincsek szútráját meg akarja tanulni, állandóan az összes tartam helyes szemléletét gyakorolja! Ez pedig nem más, mint a tartamok valóságnak megfelelő szemlélete: sehol sem látni ént, személyes önazonosságot, élőlényt vagy életet. Ezt a helyes, valós szemléletet nevezik középútnak.

Ó, Kásjapa! A helyes szemlélet annyi, mint nem tekinteni az érzékelt világot sem állandónak, sem állandótlannak; nem tekinteni az érzéseket, elgondolásokat, akarásokat és tapasztalásokat sem állandónak, sem állandótlannak. Ezt a helyes, valós szemléletet nevezik középútnak.

Ó, Kásjapa! A helyes szemlélet annyi, mint nem tekinteni a föld elemet sem állandónak, sem állandótlannak; nem tekinteni a víz, a tűz és a szél elemet sem állandónak, sem állandótlannak. Ezt a helyes, valós szemléletet nevezik középútnak.

S hogy miért? Mert az egyik véglet az állandóság, a másik pedig az állandótlanság. A ketto közt húzódó középút az állandótlanság állandósága, mely formátlan, alaktalan, felismerhetetlen és megfoghatatlan. A tartamoknak ezt a helyes, valós szemléletét nevezik középútnak.

Mert az énség az egyik véglet, az éntelenség pedig a másik. A ketto közt húzódó középút az éntelen énség, mely formátlan, alaktalan, felismerhetetlen és megfoghatatlan. A tartamoknak ezt a helyes, valós szemléletét nevezik középútnak. (...)

Ugyanez vonatkozik az üdvös és nem üdvös, világi és világfeletti, bűnös és bűntelen, szenves és szenvtelen, feltételes és feltétel nélküli, szennyezett és szennyezetlen tartamokra is. A két véglet közti út megragadhatatlan és kifejezhetetlen. A tartamoknak ezt a helyes, valós szemléletét nevezik középútnak

Ó Kásjapa! Az egyik véglet lenni, a másik nem lenni; ami pedig a két véglet közé esik, formátlan, alaktalan, felismerhetetlen és megfoghatatlan. A tartamoknak ezt a helyes, valós szemléletét nevezik középútnak.

(Részletek a Kásjapa-parivarta-szútrából, a Ratnakúta gyűjteményből)