MRodrigó:
Az világ-egység gondolatot nagyon szép novellában feldolgozza Andy Weir: A tojás című írásában. I... (2017.08.15. 09:44)Magasabbrendű boldogság
MRodrigó:
Az emberi értékek jelentősége nagy, emiatt a témában jobban elmerülve az említett értékeket tétele... (2017.08.15. 09:40)Alapvető emberi értékek
Mária Orsósné Mészáros:
m.marika72@citromail.hu (2014.11.26. 04:41)Értékek
Minél mélyebbre jutsz önmagadban, annál közelebb jutsz mások szívéhez.
Ez a kettő ugyanaz, mert a te szíved és a másiké nem nagyon különbözik egymástól.
Ha érted a saját lényedet, érted mindenki lényét. És akkor megérted, hogy te is voltál bolond, tudatlan, te is sokszor elbuktál, te is követtél el bűnöket önmagad és mások ellen.
És ha mások még mindig ezt teszik, nincs semmi szükség a megítélésükre, a megbélyegzésükre.
Nekik kell felismerniük, és magukra kell hagyni őket;
nem feladatod, hogy egy bizonyos forma szerint alakítsd őket.
Mi az, amikor a várakozás hiábavaló, és már nincs mire várni? Az ember arra vár, hogy ne kelljen többé semmire és senkire várni, ne kelljen megállni és az arctalan homályba meredni, nincs többé küszöb és előszoba és börtön és ácsorgás, nem kell az órát ötpercenként nézni ott, ahol nem történik
és nem is fog történni semmi.
az a zenekar, akik nagyon jó kis elektronikus zenét játszanak.
A két testvérpár, Michael Sandison és Marcus Eoin Skóciából származnak.
Zenéjüket a hagyományos és az elektronikus hangszerek együttes használatával fűszerezve készítik.
Bár az együttesről azt írják, hogy produkcióit a szándékolt tökéletlenség jellemzi, mégis azt kell, hogy mondjam, muzsikájuk igazán változatos és kellemes hangzású. Nagyon jó kis zene! Aki nem ismeri őket, az most megismerheti.
Ez az egyetlen hivatalos videó klipjük :
A Slow This Bird Down pedig, egy remek szám a sok jó közül:
2010 -ben a februári hónap utolsó napján van az első ilyen nap.
A tibetiek szerint évente négy van belőle. A tibeti (nagy) Buddha napokat hívják 10 milliószoros napoknak, amikor ezeken a napokon minden teremtés 10 milliószoros erővel hat.
Érdemes tehát ilyenkor még tudatosabbnak lenni, ha valamit szeretnénk elérni, akkor arra gondolni.
Gondoljunk szeretettel a Földünkre és az emberiségre, embertársainkra.
Gondolataink legyenek pozitívak, ha pedig negatív merülne fel tudatunkban
nyilvánítsuk ki, hogy elengedjük őket.
Képzeljük magunkat, embertársainkat és Földünket egészségesnek!
Végezhetünk meditációt is, a békénkért, a világ békéjéért, és minden érző lényért!
A párom tegnap este fura kijelentést tett. Azt mondta, hogy nekem nagyon sok „rigolyám” van, csak észre sem veszem. Haha, kinek nincs? - gondoltam én. De beszélgetésünk alatt elgondolkoztatott az a tény, hogy bizony van pár olyan dolog ami nekem teljesen természetesnek tűnik, de lehet, hogy másban már a „de válogatós” érzést kelti. Például ha vendégségbe megyünk, és teázásról van szó, akkor bizony, ha felsorolják, hogy van; vörös, fekete, gyümölcsös tea és nem szerepel benne a zöldtea, akkor máris mondhatnám, hogy gondban vagyok, mert csak zöldteát vagy esetleg még gyógyteákat szoktam inni. Aztán nem vagyok ugyan vega, nem is szoktam nagyon húst enni, de ha eszem, akkor is csak csirkét esetleg pulykát. Úgyhogy ha valakinél disznó netán marhahús van terítéken, akkor megint gondban lennék. Aztán nem eszem fehér kenyeret, csak barnát, és a tapasztalatom alapján ez is gondot jelenthetne, mert az emberek többsége, fehér kenyérrel szokott megkínálni. Ez csak pár dolog, ami másnál szúr szemet, mert az otthonomban ez nem szembetűnő. Hosszú évek alatt alakult, vagy tudatosan alakítottam ki ezeket a dolgokat így, mert azt gondolom, hogy nekem ez így jó. De az-az igazság, hogy ilyen alkalmakkor bizony felrúgom a „rigolyáim” és azt eszem és iszom, amivel megkínálnak. Vagy jobb esetben nem kérek semmit. Igen. Elgondolkoztam ezen, hogy az embernek hány és hány kis apró dolga van, amit úgy szeret, ahogy. És itt felmerül az a kérdés, hogy miért kellene olyan dolgot enni vagy inni amiről tudom, hogy nem ízlik? Miért kellene illendőségből legyűrni a torkomon, csak azért mert másnál vagyok? Nem egyszerűbb akkor inkább azt mondani, hogy nem kérek semmit? Mert ez így nem ferdítés, és nem is megerőszakolás magammal szemben… Bizonyára számtalan apró dolog van, és nem csak nekem, hanem minden embernek, amit más másnak tart. De abban is biztos vagyok, hogy sok olyan is van, ami másoknak is pont úgy jó ahogy. Nemdebár?
Olyanok vagyunk, mint két hajó, amelyek a maguk útját járják, a saját céljukat követve: utunk keresztezheti egymást és meg is ünnepeljük e találkozást, amint ezt valaha tettük -, és akkor a derék hajók nyugodtan pihentek egymás mellett ugyanabban a kikötőben, ugyanazon a napfényben, olyan nyugodtan, mintha már a célnál lennének, mintha egy lett volna céljuk. Ám küldetésünk lebírhatatlan ereje ismét külön utakra űzött bennünket, különböző tengerekre, más napfényre és talán sohasem látjuk viszont egymást - vagy talán látjuk még egymást, csak nem ismerünk egymásra: mert a különféle tengerek és a különböző napsütések megváltoztattak minket!
A minap belebotlottam ezekbe a háromdimenziós remekművekbe.
Az alkotók 3D- ben festenek különböző alkotásokat az utca kövére,
így mutatva meg tehetségüket. Az alkotások bizonyítékok arra, hogy nem csak beceneveket lehet felfesteni a falakra. Igaz, hogy a mesterművek múlékonyak,
de addig is rengetek embert kápráztatnak el. Lenyűgöző, az élethűségük.
Ez a kis videó pedig megmutatja, hogy- hogy is készült el a remekmű;
“Mindennél fontosabb, hogy munkánkat, hajlamainkat és életütemünket egyeztessük a természet nagy és örök ritmusával. A hold járása, a szelek fordulása, a nap forrósága, az éjszaka áramai, mindez alakítja személyes sorsunkat. Keddi vagy szerdai életrendünket is: az ember hallja, nagyon messziről, az intéseket és figyelmeztetéseket, a világmindenség óvó-igazító zörejeit… Egyszerre kell élni a nappal, a holddal, a vizek áradásával, a hideggel és meleggel: soha nem ellene, mindig belesimulva a világ összhangjába, a teremtés és pusztulás teljes rendjébe. Csak azok botlanak meg az életben, akik valahogyan belülről süketek a világ hangjai iránt.
De egyszerre kell élni szívünkkel is, azzal a másik életütemmel, mely titkosabb, leplezettebb, nehezebben megismerhető, mint a világ áramlásának rendje. Akinek szíve, készséges ütemmel, nyolcvanat ver, ne akarjon maratoni versenyfutók módjára élni. Állandóan hallani kell testünk és jellemünk titkos morzejeleit, e finom és erélyes üzeneteket, melyek megszabják életed igaz mértékét. Kinek érzékeit eltompította a becsvágy, a szenvedély, nem hallja többé e hangokat. Az ilyen ember teste, lelke és a világ üteme ellen él; emberhez nem méltó módon él, tehát embertelenül bűnhődik.”
Buddha nagyon fontos tanításai közül nem esett még szó a Függő keletkezés 12 láncszeméről.
Ez a tanítás nem választható el a Négy Nemes Igazság és a Nemes Nyolcrétű Ösvény tanításaitól, hisz ezen tanítások együtt alkalmazhatóak.
Mint ahogy a nevében is benne van a láncszemek egymásra épülve alakulnak ki, és alkotnak egy körfolyamatot.
Ha jobban megnézzük megszüntetéséhez nem az elején, hanem a végén kell kezdenünk az értelmezést, mert ha megszüntetjük a szenvedést, akkor nem tud létrejönni az első láncszem sem.
A Függő keletkezés 12 láncszeme a következő;
Tudatlanság – Késztetés - Tudatosság – Név és Forma – Érzékszervek – Érzékelés – Érzés - Szomj – Ragaszkodás – Létesülés – Születés – Öregedés, Betegség, Halál – Szenvedés
A tudatlanságból keletkeznek a késztetések. A késztetésből a tudatosság. A tudatoságból a név és a forma. Ezekből a 6 érzékszerv. Az érzékszervekből keletkezik az érzékelés. Érzékelésből az érzés. Az érzésből sarjad a szomj. A szomjból a ragaszkodás. A ragaszkodásból keletkezik a létesülés. Ebből a születés. A születésből az öregedés, betegség és a halál ezek összességéből pedig a szenvedés.
Magyarországon eddig, magyar nyelven nem volt ezen tanításhoz kapcsolódó irodalom, de igen kedves barátom Dr. Pap László - hosszú és kitartó munkájának gyümölcseként végre megszületett egy igen átfogó és minden magyarázatot magában foglaló igazi „gyöngyszem”.
A Függő Keletkezés címmel megjelent könyv, a buddhizmussal ismerkedők érdeklődésének megfelelő, oktatására alkalmas egységes nyelvezetű könyv lett.
Tartalmazza a szintén magyar nyelven még meg nem jelent Rizspalánta szútrát, mely igen fontos eleme a könyvnek.
Meg kell várni egy angyal, vagy egy szent türelmével, amíg a dolgok - emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket.
Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan úton vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések. Igazságok. Ez mind feléd tart lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon...
Ha sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos, és személyesen a tiéd. Várj nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel.
Próbálok leszokni azokról a szokásaimról, amik az évek alatt rakodtak rám, oly észrevétlenül, hogy mindennaposak lettek az életemben.
De mostanában, ahogy folyamatosan górcső alá veszem magam, jövök rá, hogy már erre a tulajdonságomra sincs szükségem, és ezt is csak azért csinálom így, mert valamikor valahol ez volt a praktikus. Feltűnnek dolgok, hogy miért is viselkedem így? Valóban így szeretném, vagy csak berögződött, automatikus viselkedésforma alapján teszem azt, amit teszek?
Selejtezem magamból azokat az általam rossznak vélt tulajdonságokat, viselkedési formákat, amiket úgy gondolom, hogy már nincs rájuk szükségem. Egyszer talán, mint amikor egy jó nagy lomtalanítás után, amikor kidobjuk azokat a felesleges holmikat, amiket évek alatt gyűjtögettünk, tettük félre azzal „hogy ez még biztos jó lesz valamire”, megtisztul minden.
Nem lesz felesleges „lim-lom” bennem. Figyelem magam. Próbálom folyamatosan ellenőrizni a cselekedeteim. Mikor mit és hogyan reagálok. Azt miért teszem úgy, ahogy. Vajon egy régi csípőből vett mozdulat, mondat, akár mosoly kíséri –e, vagy szívből jövő reakció.
Igazán izgalmas dolgokra derül így fény. Lelepleződik minden, ami eddig nem volt ilyen szembetűnő.
Tudni fogom, hogy amit teszek, azt miért teszem. Tudni fogom, hogy amit érzek, azt miért érzem. Tudni fogom, hogy tudatában vagyok magamnak. Napi odafigyeléssel edzem a tudatom. Az érzéseket, a reakciókat, a cselekedeteket.
Tudatában lenni a dolgoknak. Megélni őket úgy, ahogy vannak. Most ezt gyakorlom.
Mi hát a tudat? Ha megkíséreled felkutatni, sehol sem találod. Nem bökhetsz valamelyik testrészedre, mondván, hogy az a te tudatod. A tudat nincs a testen belül, nincs a testen kívül, és a kettő között sincs. Ha valami létezik, egy bizonyos alakúnak és színűnek kell lennie, de a tudatot semmilyen alakban vagy színben nem találjuk. A tudat természete tehát az üresség. Ám amikor azt mondjuk, hogy minden üres és nem létezik, az nem jelenti azt, hogy konvencionális értelemben nem létezik. Végül is a tudat az, ami a helytelen tetteket teszi, a tudat az, ami a helyes tetteket teszi, a tudat az, ami szenvedést tapasztal és így tovább. Tehát természetesen van tudat, hiszen nem vagyunk halottak vagy öntudatlan lények. Tudatos élőlények vagyunk, és mindig ott van bennünk a tudatosság folytonosságának folyama. A tudat világossága is folytonos, olyan, mint az égő gyertyaláng. A tudat jellegzetessége a világosság. Semmilyen formában vagy színben, sehol nem találjuk, de van egyfajta folyamatos világosság. Ez a tudat jellegzetessége. És e kettő, a világosság és az üresség elválaszthatatlan, éppúgy, ahogy a tűz és a forróság sem különíthető el. A világosságot és az ürességet nem lehet elválasztani, és ezen elválaszthatatlanság a tudat természetes, eredeti lényege.
(részlet; Őszentsége Szakja Trizin: A tudat természete tanításából)
“Veled boldog vagyok, Veled szelíd vagyok, Veled erős vagyok, Veled nyugodt vagyok, Veled mindig mosolygok, Veled én, énmagam vagyok, Nincs többé olyan, hogy nélküled, Tervem és jövőm van veled.” (Balzac)
Sutthipanthaka és Mahapanthaka testvérek voltak. Bár ugyanazon szülők gyermekeiként nevelkedtek, mégis nagyon különbözőek voltak. Az idősebb testvér nagyon intelligens, a fiatalabb nagyon buta volt. Annyira buta, hogy egy pársoros vers felét nem tudta megjegyezni. A Buddha meghagyta tanítványainak, hogy felváltva segítsék, tanítsák. A tanítványok éjt nappallá téve, magyarázták neki a legalapvetőbb dolgokat:
Fékezd meg a szádat, szedd össze a gondolataidat. Viselkedéseddel senkit meg ne botránkoztass. Ne háborgass egyetlen élőlényt sem. Tartózkodj a helytelen gyakorlatoktól. Az ilyen viselkedés biztosan megmenti a földet.
Ezt tanították neki újra és újra. De mire a végét megtanulta, az elejét elfelejtette. Sehogy sem volt képes emlékezni rá. Végül a bátyja megunta és azt mondta neki: - Semmire sem vagy jó! Nem lehetsz szerzetes. Teljesen hasznavehetetlen vagy! - és elkergette. Sutthipanthakának nem volt jó memóriája, de a makacsság meg volt benne. Azt kiáltotta oda bátyjának: - Ha nem lehetek szerzetes, megölöm magam! - fölkapott egy kötelet, odarohant a legközelebbi fához. Felmászott rá, és készen volt arra, hogy fölakassza magát. Ekkor Shakyamuni Buddha, mint a fa szelleme, így szólt hozzá:
- A bátyád a bátyád. Te pedig te vagy. Azt mondja neked, hogy nem lehetsz szerzetes? De neked nem kell hallgatnod rá! Gyakorolhatsz te itt is, miért ölnéd meg magad?
- Ez teljesen így van. Nincs joga azt mondani, hogy nem lehetek szerzetes.
- Pontosan - mondta a Buddha. - Mivel nem tudod megjegyezni a verset, Én adok neked két szót. "SEPERD TISZTÁRA !" Emlékezz erre a két szóra, és használd a szíved tisztára seperni. Seperd a padlót és seperd a szíved pormentesre.
Sutthipanthaka így szólt: - Igen, a szívemet fogom seperni. Seperni.....mit? - Tisztára - mondta a Buddha - Seperd tisztára! - Ó ! Igen - mondta Sutthipanthaka. Tisztára.....mi is volt az első szó ? - Seperd - mosolygott a Buddha. - Seperd tisztára - ismételte, és ettől kezdve ezt recitálta, emlékezve a Buddha utasítására. Minél többször recitálta, annál jobban emlékezett rá. Olyan kitartóan recitált, míg egyszer csak megvilágosodott.
Ebben a Szutrában, a Buddha azt az utasítást adja, hogy recitáljuk Amitabha Buddha nevét.
" NAMO AMITABHA BUDDHA" recitálásával, tisztítsuk meg a szívünket.
A Buddha elmondta a Legcsodálatosabb Tanítást, de ha valaki nem hisz benne, azon nem képes segíteni. Annak a számára, nem lesz a Legcsodálatosabb Tanítás. Ha viszont hisz benne, kitartóan recitálja a "Namo Amitabha Buddha"-t , meg fog tisztulni a szíve és teljesen észrevétlenül elérkezik az a nap, mikor Felismeri Eredeti Arcát. Nem kell szerzetesnek lennie, mert ezt a gyakorlatot ott végezheti ahol (mint Sutthipanthaka) éppen tartózkodik.
Az abszolút igazság az Isteni igazság, amely magában foglal minden értéket. A bennünk lévő élet eredetét. Felébreszti bennünk a lelkesedést, hogy törekedjünk az Emberi Méltóság visszanyerésére. Az intelligenciánkat kell az igazság felé irányítanunk, hogy megvalósíthassuk, a tiszteletet, az emberi kedvességet, a harmóniát, megtisztítva szívünket és elménket.
Felismerjük a helyes és helytelen, az alkalmas és az alkalmatlan közötti különbséget.
Ha betartjuk az abszolút igazságot, akkor az élet minden területén megpróbálunk majd helyesen cselekedni. A helyes cselekvés megteremti bennünk a belső békét, a béke pedig, felébreszti szívünkben a szeretetet. És ha szívünkben ott lakozik a szeretet, akkor törekedni fogunk az erőszak nélküliségre. A nem ártás elvére.
A legtöbb ember próbál harmóniában lenni önmagával és a világgal.
Úgy élni a mindennapjait, hogy jól érezze magát. Egységben minden lénnyel.
Az értékek gyakorlása segíthet minden embernek a megújulásban, és hogy elindulhasson egy becsületes aktív út felé. Megmutatja, hogyan tudjuk megőrizni a benső békénket, a nyugalmi állapotot.
Boldogságunk alapszükséglete, hogy életünk mentes legyen a haragtól, a rossz érzésektől.
A megbocsátás, pedig az- az eszköz, amely által eljutunk a békéhez.
A béke által megérezhetjük a teljeség pillanatát, meghallhatjuk a benső irányítást.
Az értékek mindennapi gyakorlása segíthet nekünk megoldani a gondok sokaságát.
Egy ember elmegy a bölcs rabbihoz, hogy megtudja tőle a hosszú élet titkát. - Bölcs rabbi mondja már meg nekem, hogy mi a hosszú élet titka? - Fiam ne cigizz, ne piálj, és ne nőzz! - Akkor hosszú életem lesz? - Azt nem tudom, de nagyon hosszúnak fog tűnni!
Kubában van 120 olyan Klub, ami a 100 évet betöltött emberek számára van fenntartva. Ezen embereknek nagy esélyük van rá, hogy megérjék a 120 éves életkort.
Állításuk szerint a cigaretta, a szex és a kávéfogyasztás, valamint tartózkodás az alkohol fogyasztásától meghosszabítja az életet.
Kutatók több mint száz, Villa Clarában élő száz éven felüli személyt kérdeztek ki életvezetési szokásaikról, és kiderült, 60%-uknak a szülei is megélték a száz fölötti életkort.
A 11,2 millió lakosú Kubában mintegy háromezer száz éven felüli személy él.
A vizsgált személyek egyike sem volt alkoholista, nem fogyasztott túlzott mértékben alkoholt, és szinte mindegyikük azt vallotta, hódolnak a dohányzás és kávéfogyasztás szenvedélyének. Többségük szellemileg aktív, korábban kétkezi munkát végzett, kiegyensúlyozottan élt. Nem hanyagolta el a szexet, sok tojást, halat, fehér húst és zöldséget fogyasztott kevés sóval.
(A National Geriatrics and Social Work workshopon bemutatott tanulmányból)
