Szösszenetek

„Az olyan érzések, mint az elkeseredettség, a zavartság,

a düh, a neheztelés, a harag, a féltékenység és a félelem,
valójában nem rossz dolgok, hanem: 
tiszta pillanatok, amelyek rámutatnak arra, hogy mit fojtunk el.”

Növekedni nem más, mint túllépni azon, amik ma vagytok.

Támaszkodjatok saját magatokra! Ne utánozzatok senkit!

Ne akarjátok elérni a célt, és ne próbáljatok gyorsabban

haladni a kelleténél!

Próbáljatok csak növekedni!

-Szvámi Pradnyánpad-

Nem szabad hagynunk, hogy az áramlatok magukkal sodorjanak minket.

Egy fuldokló ember nem tud másokon segíteni.

–Gandhi-

ahol Őszentsége a Dalai Láma tartott előadást.

Az előadás témája az etika volt, amit lebontott külön kis elemekre.

Elmagyarázta, hogy milyen fontos manapság a nők szerepe, mert az ő energiáik és finom beleérző-megérző képességük, fontos fejlődést jelenthet a világnak.

Beszélt arról, hogy a saját erkölcsi tisztaságunk által elérhetjük azt a fajta bizalmat magunk iránt, ami megadja nekünk a végtelen öröm és boldogság érzését, amit aztán később kiterjeszthetünk mások felé, amikor kapcsolatokba kerülünk, hogy a világmindenség harmóniában rezeghessen.

Arról, hogy miden anyagi dolog, ami pénzen megvehető csak ideig óráig tesz bennünket boldoggá, de ha megtaláljuk magunkban azt a benső békét amit nem lehet megvásárolni, akkor az életünk tartósan boldog lesz.

Megkérdezték tőle az előadás végén, hogy hol fog újjászületni a következő Dalai Láma?

– mire ő nevetve csak ennyit mondott:

„I don’t know!”

Egy hölgy pedig azt kérdezte tőle, hogy mondja el, hogy élhetné boldogabban az életét? –mire megint nevetve csak ennyit mondott:

„Erről beszéltem az elmúlt három órában!”  

Amúgy Őszentsége nagyon jó kedélyű és igazán vicces volt.

Úgy látszott és szerencsére, hogy jó egészségnek örvend!

Idén nyáron fogja betölteni 75. életévét. (1935)

Nagy élmény és öröm volt számomra, hogy ott lehettem és láthattam, csodálatos érzésekkel utaztam haza.

És pár kép, az eseményekről:

Várakozás közben, a megérkezéséig;

Innen szemléltük a mantrázó szerzeteseket;

Amikor Őszentsége beszél;

Na még egy pillanatra csak!;

És ebben az autóban volt Őszentsége :) ;

Végső tudás. Abszolút bölcsesség. A tudatosság azon állapota, mikor a tudat mindennek tudatában van. Elhomályosulásoktól mentes, nem befolyásolják a zavaró érzelmek.

Ezen a képen legalább fél percig a kép középen lévő 4 fekete pontot kell nézni.

Azután nézz magad elé a falra, vagy valamilyen tiszta felületre.  

Közben pislogj párszor, ekkor megjelenik a kép.

Megdöbbentő a látvány!

Egy olyan fantasztikus filmet néztem meg, ami igazán megragadta a gondolataimat.

A film francia alkotók gyermeke, és hazájában teljes bukást ért meg.

A kritikák ellenére és a látott filmrészlet ( köszi Pimander! ) viszont arra ösztönzött, hogy meg kell nézni, és csak az után ítélkezni.

Hogy is tudnánk valamiről véleményt alkotni, amit csak mások mondanak nekünk, és nekünk nincs róla tapasztalásunk?

Egy hét várakozás után, miután beszereztem a filmet, - bár addigra már igazán megbarátkozva a film zenéjével, ami a sámán ének és modern zenei hangzás ötvözésének köszönhetően fantasztikus - nagy izgalommal ültem neki.

Nem gondoltam arra, hogy ez most jó vagy rossz lesz, és meg kell, hogy mondjam, hogy nagyon jó volt. Csodálatos volt a látványvilága, izgalmasan oldották meg a képi vágásokat, és a filmben az indián szereplők két tagját „igazi” sámánok személyesítették meg.   

A történet valóban elenyésző ahhoz a mondanivalóhoz képest, amit a film végén megkapunk, de láttam már ennél sokkal, de sokkal rosszabb sztoris filmet is.

De miután az ember a film végére ér, úgysem azon fog gondolkozni, hogy most mi is volt ennek és annak a karakternek a szerepköre?...

Nem is írom le, mert akit érdekel, utánajár és megnézi.

Pszichedelikus utazás ez a főhősnek, egy ember belső utazása, aminek mi is részesei lehetünk. És abszolút nem egy „na ezek is jól betéptek, aztán erről szól a film”. Aki ezt éli meg, az sajnos lemarad a lényegről.

Találkozhatunk a gondolatok és képzetek világával, ahol mi vagyunk az alkotók.

Mi teremtünk és hozunk létre, és élünk velük.

A filmalkotók próbálták átadni nekünk ezt, és azt gondolom, hogy ez sikerült is, és aki nem keveredik el a részletekben az meg is kapja.

Egy kis ízelítő a filmből:   

A filmet itt lehet megvenni:

www.xpress.hu/dvd/film.asp

A film részletei:

www.sg.hu/cikkek/36861/blueberry_a_fejvadasz

A sámán: [Guillermo Arévalo] Kestenbetsa - echo of the universe –

És aki élőben szeretne egyszer ellátogatni hozzá, itt keresheti meg:

www.espiritudeanaconda.org/open1E.html

A mosoly nem kerül semmibe.

Gazdaggá teszi azokat, akik kapják,

s nem lesznek szegények azok, akik adják.

Tartama mindössze néhány pillanat,

de szinte egy örökkévalóságon át kell készülni rá.

Senki sem olyan gazdag, hogy megvehetné,

senki sem oly szegény, hogy ne érdemelné meg.

A mosoly pihenteti a fáradtat, felbátorítja a félénket.

Nem lehet sem megvásárolni, se kölcsönadni, se ellopni,

mert ez olyan valami, aminek csak akkor van értéke, ha adják.

Ha találkozol valakivel, aki nem tud többé mosolyogni,

légy nagylelkű: ajándékozd meg mosolyoddal,

mert ez senkinek sem olyan fontos, mint éppen annak,

aki nem képes mosolyát másnak adni.

(René Remacle: A mosoly) 

Minden önző ösztönünk, minden személyes vágyunk

elhomályosítja a lélekről alkotott képünket,

mivel csak saját kicsinyes egónkat mutatja.

Amikor tudatában vagyunk lelkünknek,

azt a belső létet is érzékeljünk, amely túllép egónkon,

és amely közeli kapcsolatban áll a Mindenséggel.

-Rabindranath Tagore-

Inlakesh - Forest Gathering

Az oldaluk: 

www.inlakesh.com/music.html

Tegnap délután megérkezett az első gólya Nagyhalásziba.

Ez azért érdekes információ, mert itt egész évben egy webkamerán lehet a gólyák mindennapjait nyomon követni.

(Persze máshol is van elhelyezve Magyarországon, de ez itt jó minőségben mutatja őket)

Tavaly négy fióka etetését, az első szárny-próbálgatásait, első repüléseit lehetett

folyamatosan figyelni. 

A gólyákat itt lehet megnézni:

golya.mme.hu/golyakamera/kamera.php

"Volt egyszer egy szegény ember, aki gondterhelten bandukolt az erdő szélén... Amikor elfáradt, leült pihenni, és a hátát egy fának támasztotta. Ekkor még nem tudta, milyen fát választott. Különös, mágikus fa volt ez. Olyan fa, ami minden kívánságát teljesíti annak, aki hozzáér. A vándor először arra gondolt, milyen jó lenne most egy pohár víz. Hirtelen azon vette észre magát, hogy egy pohár kristálytiszta víz van a kezében. Meglepetten nézte, vizsgálgatta, még meg is szagolta. Végül úgy döntött, hogy nem lehet veszélyes, és megitta. Aztán megéhezett, és valami ennivalót kívánt. Az étel ugyanolyan hirtelen és bámulatos módon jelent meg előtte, mint a víz. - Úgy látszik teljesülnek a kívánságaim!- gondolta meglepetten. Most már hangosan mondta ki: -Akkor hát szeretnék egy gyönyörű házat!- Az előtte lévő völgyben megjelent a ház. Arcán széles mosollyal szolgákat kívánt, akik a háznak gondját viseljék. Amint ezek is megjelentek, úgy érezte, hihetetlen erővel áldotta meg az Úr. Kívánt hát magának egy gyönyörű szép és rendkívül intelligens asszonyt, akivel szerencséjét megoszthatja. Amikor ez is valóra vált, meglepődve szólt a nőhöz:

-Várj csak egy kicsit! Mi történik itt? Nekem nincs ilyen szerencsém! Ez velem nem történhet meg!- Abban a pillanatban, hogy ezeket a szavakat kimondta... minden eltűnt. –Tudtam - mondta, és megrázta a fejét. Aztán felállt, és gondterhelten bandukolt tovább az erdő szélén...”

(Anthony de Mello: Szárnyalás)

Ma reggel az egyik piros-lámpánál, várakozás közben, miközben fél szendvicsemet egy hajléktalannak kínáltam,
(nála bizonytalanabb az evés időpontja, mint nálam)

oly derűvel és vidámsággal mesélte, hogy képzeljem el az éjszaka, a feje alól ellopták a cipőjét, és mutatta a gumi papucsban lévő zoknis lábát.

A nevetése és a derű nem volt kényszeres és erőltetett, és nem volt ápolatlan, és alkoholszagú.

Pedig higgyétek el, ott volt az egész élete pár szatyorban mögötte…

„Ha tudatában vagyunk az elmúlásnak, ugyanakkor számításba tudjuk venni az emberi létben rejlő hatalmas lehetőségeket, sürgető érzés tölt el bennünket.

Ugyanúgy, ahogy az utazó áll meg egy pihenőhelynél, a létezés útján haladó lélek is csak elidőzik egy életben.

Testünk, ez az eszköz, csak rövid ideig áll rendelkezésünkre:
Erre az életre."

-Buddha-

Sokáig azt hisszük, hogy a Végzet mennydörgésszerűen köszönt be, görögtűzzel, istennyilával, kürtökkel és oboákkal. Aztán egy napon megismerkedünk vele, s megtudjuk, hogy sokkal jobb modorú.
A tüdőrák, a nyomorúság, a megalázás, a halálos szerelem egészen csendesen jelentkeznek, mintegy kopogtatnak, halk hangon kérdik: "Szabad?" S aztán belépnek.

-Márai Sándor-

most fekete alapon fehér vagy fehér alapon fekete csíkos?

A Föld a hazugság tisztítótüze; itt minden hazug körülöttünk:

a tér ál - végtelenje, a dolgok ál-valósága, önmagunk ál-sokasága.

S az emberagyban még az igazság is táncol: egyszerre minden igaz,

és egyszerre semmi sem igaz. A hazugság-áradatból az egyetlen kivezető út

éppen az, amely a leghazugabbnak látszik: a képzelet.

A sok ál-valóság közt képzeletedre van bízva az igazi valóság helyreállítása.

Nem a hegy és nem a völgy a valódi, hanem a szépség, melyet képzeleted

a hegyek-völgyek formáin élvez; és a jelenség világ ál- végtelenjéből képzeleteden

át vezet az út a benned rejlő igazi végtelenbe.

Más a képzelet és más a képzelődés, ahogy más a beszéd és más a fecsegés.

A képzelődés az élet törvénye szerint működik és az éhen maradt

vágyakat köddel eteti; a képzelet a lét törvénye szerint működik, és amit

megteremt, műalkotás, tettet, gondolatot: valódi és igaz.

A Földön mindaz, ami keletkezik és elmúlik, valóságnak neveztetik;

csak éppen a képzelet tűnik olyannak, mintha teremtményeit a semmiből húzkodná

elő. Az ál-semmi, ahonnét a képzelet merít: a valóság; s a sok különlévő ál-valóságban csak az a valódi, ami bennük semminek, képzeletnek rémlik:

érzékelhetetlen, közös lényegük, a változó megnyilvánulások mögötti

változatlan létezés.

- Weöres Sándor-

A tudás eloszlat minden szenvedést. A tudás szabaddá tesz.

Mi a tudás? A kémia? A fizika? A csillagászat? A földrajz?

Ezek segítenek nekünk ebben egy kicsit, de csak egy kicsit.

Az igazi tudás önnön természetünk megismerése.

„Ismerd meg tenmagad!”

Tudnod kell, hogy ki vagy, meg kell ismerned mélységes természetedet.

Tudatára kell ébrednek ennek a benned rejlő végtelen természetnek.

Így el fogod tudni szakítani kötelékeidet.

-Szvámi Vivékánanda-

-A halál ott settenkedik mindenki bal oldalánál. – mondta Don Juan egyszer Carlos Castanedának.

-és csak vár a megfelelő alkalomra, hogy lecsaphasson.

Ma reggel mondhatnám, hogy majdnem itt volt az-az alkalom.

Persze úgy látszik még sem, mert itt ülve és ezt írva, már nincs jelentősége az egész dolognak, mint akkor és ott, abban a pár másodpercben.

Egy nyerges vontatós száguldozó teherautó képében jelent meg a lehetőség.

Kis kétsávos úton száguldozott, úgy hogy elfoglalva a mi sávunk felét, kanyarodásunk után hirtelen szembetaláltuk magunkat a szörnnyel. Csak a gyors korrigáláson múlott, hogy nem szelte ketté az autót és passzírozott bennünket a csomagtartóig a méretes vastömeg.

Vagyis ez is lehetett volna…

De így csak, (szerencsére) egy rossz álomból felébredés feeling érzése maradt bennünk csupán. A kamion és mi is, mentünk tovább a magunk dolgára, és az is lehet, hogy ő semmit sem vett észre az egész történésből.

Amilyen gyorsan megjelent, oly gyorsan tovaszállt az „élmény”.

És a következő percekben már folyt tovább minden, mint amikor egyik álom átcsúszik a másikba.

Aztán eszembe jutott Csuang Ce álma a pillangóról. Vajon mi lenne, ha ez lenne az álom, és az álmok pedig, a valóság? Hisz ott is minden olyan „valóságos”. Az elme honnan tudja megkülönböztetni, hogy ez a valóság és nem az? Vajon nem alszunk-e most is? És csak azt hisszük, hogy ez a valóság? De mi is a valóság? Mi lenne akkor, ha hirtelen meghallanánk a csendet? Amikor nem lenne semmi. Nem hallanánk semmit, csak a csendet. Talán fejvesztve szeretnénk menekülni belőle, mert megszoktuk az állandó zajt, hogy mindig van valami zaj a fejünkben. Oly kevés azon pillanat amikor el tudjuk csendesíteni a bennünk zajló zajokat. A gondolatok sokaságát.

Milyen fura. Néha az életben néhány részlet olyan, mint egy álom. Ha megkérdezzük magunkat mi is történt, csak homályosan emlékszünk dolgokra, éppen úgy, mint amikor ébredés után az álmunkra gondolunk. Tudjuk, hogy álmodtunk valamit, esetleg még képek is derengenek, de elmondani már nem tudjuk pontosan. (Persze vannak álmok, amikre viszont tökéletesen emlékezünk még napok után is.) Éppen mit tartottunk fontosnak belőle.  

De az élet művészet. Az élet szép. Az élet jó. Az élet tanulságos. Úgy, ahogy van.

Minden szépségével és nehézségével. Az élet értékes. Minden egyes pillanata...

Amikor a zazent gyakoroljátok, ne igyekezzetek a gondolkodást leállítani. Hadd szűnjön meg magától, Ha valami eszetekbe jut, hagyjátok jönni és menni. Nem marad majd soká. Ha leállítani igyekeztek a gondolkodást, ez azt jelenti, hogy zavar benneteket. Ne zavartassátok magatokat semmitől sem. Úgy tűnik, mintha kívülről hatolna be valami a szellemetekbe, valójában azonban ez szellemetek hullámzása csupán, s ha nem hagyjátok zavartatni magatokat e hullámoktól, azok fokozatosan lecsillapodnak. Őt vagy legfeljebb tíz perc után tökéletesen derűs, nyugodt lesz szellemetek, lélegzésetek ekkor eléggé lelassul, pulzusotok viszont kicsit szaporább lesz.
Elég sokáig eltart majd, míg megtaláljátok szellemetek derűjét és nyugalmát a gyakorlás folyamán. Érzések sokasága jön, sok gondolat és kép tűnik fel, de ezek saját szellemetek hullámai csupán. Semmi sem jön kívülről szellemetekbe. Szellemünket rendszerint úgy képzeljük el, hogy az kívülről kap benyomásokat és ingereket, de ez a felfogás nem valósághű. A valósághű felfogás az, hogy a szellem magába foglal mindent; ha azt gondoljátok, hogy valami kívülről jön, az csak annyit jelent, hogy valami felbukkant szellemetekben. Semmi rajtatok kívüli nem tud nehézségeket okozni nektek. Saját magatok hozzátok létre a hullámokat szellemetekben. Ha úgy hagyjátok szellemeteket, ahogy van, megnyugszik. Ez a szellem az, amit nagy szellemnek neveznek.
Ha szellemetek valami rajta kívülivel áll kapcsolatban, akkor az kicsiny szellem, korlátozott szellem. Ha szellemetek nem valami mással van kapcsolatban, akkor szellemetek tevékenységében nincs dualista felfogás. Szellemetek tevékenységét csupán hullámainak fogjátok fel. A nagy szellem mindent magában tapasztal. Értitek a különbséget a két szellem között? A mindent magába foglaló szellem és a valamivel kapcsolatban lévő szellem között? A kettő valójában ugyanaz, a felfogás az, ami különböző, és az élettel szembeni magatartásotok is felfogásotok szerint alakul különbözőképpen.
Az, hogy minden a szellemben foglaltatik benne, a szellem lényege. Ennek tapasztalása a vallásos érzület. Még ha keletkeznek is hullámok, szellemetek lényege tiszta, olyan tiszta, mint a hullámzó tiszta víz. A víznek valójában mindig vannak hullámai. A hullámok a víz gyakorlata. Víz nélküli hullámokról vagy hullámok nélküli vízről beszélni: tévedés. A víz és a hullám egy.
Nagy szellem és kis szellem is egy. Ha így fogjátok fel szellemeteket, ez biztonságérzetet ad nektek. Szellemetek, mivel semmit sem vár kívülről, midig teljes. A szellem, amelyet hullámok fodroznak, nem megzavart, hanem éppenséggel ez a felerősödött szellem. Bármi, amit tapasztaltok, a nagy szellem kifejeződése.
A nagy szellem működése az, hogy különféle tapasztalatokkal kitágítja önmagát. Élményeink, tapasztalataink bizonyos értelemben mindig frissen és újszerűen jönnek egymásután, más értelemben viszont nem egyebek, mint az egyetemes nagy szellem folyamatos vagy ismétlődő kibontakozásai. Ha például valami jó van reggelire, azt mondjátok "ez jó." A "jó"-t úgy teszitek hozzá, mint egy valaha régen átélt tapasztalatot, bárha ne is emlékeztek rá, mikor történhetett az. A nagy szellemmel úgy fogadunk el minden élményt, mint ahogy magunkénak ismerjük fel a tükörben látott arcot. Nem félünk attól, hogy elveszítjük ezt a szellemet. Nincs honnét jönni vagy hová menni; nincs haláltól való félelem, nincs öregségtől vagy betegségtől való szenvedés. Mivel az élet minden megnyilvánulását szívesen fogadjuk, hiszen mindez a nagy szellem kibontakozása, nem törekszünk rendkívüli örömökre. Ezért aztán rendíthetetlen nyugalmunk és a nagy szellem ezen tántoríthatatlan nyugalmával gyakoroljuk a zazent.

(részlet, Shunryu Suzuki; A zen szellem,  az örök kezdők szelleme című könyvéből )

Mit számít, ha nem értjük meg a nagy harmónia pontos értelmét!

Nem olyan ez, mint a vonó, amely hozzáér a húrhoz és előcsalogatja belőle minden hangját?

A szépség nyelve ez, simogatás, ami a világ szívéből jön, és egyenesen a szívünkbe száll.

-Rabindranath Tagore-

Nagyon bírom a termálfürdőket. Szeretek ott lazulni, és ha van rá lehetőségem télvíz idején, elmegyek néha-néha a haverral a „szecskába”.

Így amikor megláttam ezeket a képeket, azt gondoltam mással is megosztom, mert igazán nem mindennapi látvány, ahogy ezek a Japán makákó majmok teljesen természetes módon tudnak ejtőzni a jó kis melegvízben.   

Amúgy a Japánban található Nagano városának vulkanikus eredetű forrásainál turisztikai jelentősséggel bírnak ezek a kis állatok. A környék erdeiben élnek, és a melegvizes forrásokat télen gyakran használják melegedni.

A makákók kibírják még a -15 Celsius fokos hideget is - persze nem is olyan nehéz, ha egész nap a forró, ráadásul gyógyhatású vízben áztathatják magukat.

Japánban ezeket a Jigokudani vulkáni eredetű természetes forrásokat

onszen –nek (hőforrás) nevezik. Az országban közel 20 000 helyen, elsősorban a természetben, csodálatos környezetben találhatók meg.
A víz hőmérséklete kb. 40 Celsius fokos.

„Nem létezik mester,

nem létezik vezető,

nincs senki,

aki megmondhatná nektek,

mit kell tennetek.”

-Buddha-