Szösszenetek

„A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik,
a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát,
nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt,
nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;
Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.
A szeretet soha el nem fogy.
Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három;
ezek között pedig legnagyobb a szeretet.” 

-Pál első levele a Korintusiakhoz, 13. rész-  

“Kellene az életemben egy ember, legalább egyetlen ember, akinél nem kényszerülök önvédelemre. Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni. Akit beengedek magamba:

ez vagyok, minden jóval, rosszal, nemes és szennyes gondolattal együtt.
És ez az egyetlen ember az, akit valóban szeretek.
Ha igaz az, hogy a szeretetben a kettő egy lesz, és egymásba ölelkezik, akkor ott nem lehetnek magántitkok, hozzáférhetetlen sebek, és főleg levegőtlen, gennyes sebek nem lehetnek, mert nem tudnak egymással összeforrni. Összeforrni csak a tisztaság tud, ezt még a sebészek is tudják, mert még a testünk is így működik. Senki sem tökéletes! És elvárhatatlan, hogy az legyen, mert az ember nem az.”

“Létének törvénye határozza meg minden embernek, hogy hol tart életútján: a gondolatai, amelyeket jellemébe épített, juttatták oda, és életének rendszerében nincs egyetlen véletlen rész sem, hanem minden egy tévedhetetlen törvény működésének eredménye. Egészen addig, amíg egy ember magát külső körülmények teremtményének tartja, sodródni fog a körülményekkel; de amint ráeszmél, hogy ő teremtő erő, és képes rendelkezni lényének rejtett talaja és magjai felett, amelyekből a körülmények kifejlődnek, saját maga irányítója lesz. Azt, hogy a külső körülmények a gondolatokból nőnek ki, minden ember tudja, aki egy ideig gyakorolt önkontrollt és tisztulási folyamaton ment keresztül, hiszen azt tapasztalta, hogy körülményei pontosan olyan mértékben változtak, amennyire mentális állapota változott.”

Ez a kellemes zene töltse meg jóérzéssel mindenki szívét!

“A szél lobogtatta a templomi zászlót. Két szerzetes arról vitatkozott,

vajon a zászló mozog-e vagy a szél. Csűrték-csavarták a szót,
de egyikük sem tudta meggyőzni a másikat.

Egyszer csak megszólalt mellettük a hatodik pátriárka:
- Nem a szél és nem a zászló az, ami mozog.
Hanem a tiszteletre méltó elmétek.”

“Játékaidat elvehetik, ruháidat, pénzedet is elvehetik mások. De nincsen olyan hatalma a földnek, amelyik elvehetné tőled azt, hogy a pillangónak tarka szárnya van, s hogy a rigófütty olyan az erdőn, mintha egy nagy kék virág nyílna ki benned. Nem veheti el senki tőled azt, hogy a tavaszi szellőnek édes nyírfaillata van, és selymes puha keze, mint a jó tündéreknek. ”

Augusztus Erkély Este hat
sötétedik Boldog vagyok
és nem vagyok A vízszintes irányok
befagynak röptükben A távlat
lefele szív Boldog vagyok
és nem vagyok A szemközti házsor árnya
az úttesten már átcsúszott
most az innenső falon haladva
jön fölfelé Sorban kioltogatja
a zöld növényi izzást a szomszéd balkonok
kőcsészéiben Boldog vagyok
és nem vagyok És most már hadd ne hadd ne
történjék semmi Összetörne
bennem a féltve egyensúlyozott
vízfelület amely már tükrözni nem kíván csak
szeplőtlen űrt Boldog vagyok
és nem vagyok vagyok és nem vagyok
boldog vagyok és  

„A megvilágosodás bennünk van, nem kaphatjuk meg a Buddhától csak úgy. A megvilágosodás bennünk van, mert az illúzió bennünk van, a szamszára és a tudat minden problémája bennük van. Ha az illúzió a negatív érzelmek, a szamszára - vagy bárminek nevezhetjük - a tudatunk része, akkor a megvilágosodás is a tudatunk része. Amikor az összes probléma leülepszik, az a megvilágosodás. Tehát a megvilágosodás a tudatunkban van.

A Dharma módszereket jelent - hogyan lehet megvilágosodni -, mindazokat a módszereket, amelyeket gyakorlunk. Amikor készen vagyunk a gyakorlással, az eredmény a megvilágosodás. Mielőtt elkezdünk Dharmát gyakorolni, tudnunk kell, hogy az mennyire fontos.

Életünk tartamának idejét a fizikai test létezésének ideje határozza meg, nem a tudat létezésének ideje. A tudat folytatódik. Bármi jó vagy rossz történik az életünkben, az a múltbéli karma eredménye. Ezért van nekünk embereknek és ebben a világegyetemben létező minden lénynek ugyanolyan kollektív karmánk. Ugyanaz a világunk, ugyanolyan típusú a természetünk, hasonló formánk van, s ezért tudunk kommunikálni egymással. Ez a kollektív karma eredménye. Az egyéni karmák különbözőek. Néhány ember szerencsésebb, mások kevésbé. Ez az egyéni különbség a saját karmánktól függ. Valójában az egész világegyetem - a formánkat is beleértve - tudatunk egyfajta illúziója, és a karmánk eredményeként jött létre.

A karma is tudat, de amikor már egyszer létrejött, szilárdan ott is marad addig, amíg az okot meg nem szüntetjük. Amikor az ok megszűnik, az eredmény - mint egy álom - eltűnik, és erről az illúzióról egy másikra váltunk egy másik okból eredően. Ilyen az ok és okozat.
Senki nem tudja, milyen a karmája, miből jött létre, s mi lesz a következménye. Mivel a karmát saját negatív érzelmeink halmozták és építették fel, láthatatlan és nincs anyagi teste. Az eredmény azonban látható, mert illúzióként nyilvánul meg. Mivel a zavaró érzelmek tudatunk részei, a karma is tudatunk része, s az eredmény, az illúzió is tudatunk része.
E három aspektusból csak egy látható, de azt már nem változtathatjuk meg. Bármilyen karmát halmoztunk is föl az határtalan, hisz a múltbéli zavaró érzelmek is határtalanok. Tehát nem szabadkozhatunk, hogy mi semmi rosszat nem tettünk, mert amíg a tudatunk a szamszárán belül van, összezavarnak minket a negatív érzelmek, és a múltban felhalmozott karmának nincs határa.”

„A csendes tudás olyan dolog, ami mindannyiunknak van. Valami, ami tökéletes uralommal bír minden felett, aminek tökéletes tudása van mindenről. Gondolkodni azonban nem képes, ennélfogva nem képes elmondani, amit tud.
Amikor az ember tudatára ébred annak, hogy tud, és tudatos akar lenni ezzel a tudással kapcsolatban, szem elől veszíti, amit tud. A csendes tudás, melyet képtelen vagy leírni, természetesen maga a szántszándék – a szellem, az absztrakt. Az ember ott követte el a hibát, hogy közvetlenül akarta megismerni azt, úgy, ahogy a köznapi életben ismeri a dolgokat. Minél inkább törekedett erre, annál tünékenyebbé vált ez a tudás.

Az ember feladta a csendes tudást az értelem világáért. Minél jobban ragaszkodik az értelem világához, annál tünékenyebbé válik a szántszándék.

Az ősi idők embere a lehető legközvetlenebb módon tudta, mit tegyen, és hogy hogyan tegye azt a legjobban. De mivel oly jól tette a dolgát, elkezdte kifejleszteni az egyéniség érzetét, ami azt az érzést nyújtotta számára, hogy képes előre látni, mit fog tenni, és képes megtervezni a cselekedeteit. Így bukkant fel az egyéni „én” képzete; az éné, mely elkezdte meghatározni az ember cselekedeteinek természetét és hatókörét.

Ahogy az egyéni én érzete egyre erősebb lett, az ember elveszítette a csendes tudással fennálló természetes kapcsolatát. A modern ember e fejlődés örököse, ennélfogva már olyan reménytelenül eltávolodott minden dolgok forrásától, hogy nem tehet mást, mint hogy az önpusztítás erőszakos és cinikus cselekedeteivel fejezi ki a kétségbeesését.

Az emberi cinizmust és a kétségbeesést a bennünk megmaradt kicsiny darab csendes tudás okozza, mely két dolgot tesz: először is sejteti az emberrel a minden dolgok forrásával fennálló ősi kapcsolatát; másodszor pedig azt az érzést kelti benne, hogy e nélkül a kapcsolat nélkül reménye sincs a békére, az elégedettségre és céljai elérésére.”

“Egy anya elvitte Mahatma Gandhihoz a kisfiát. Így könyörgött:
– Kérlek Mahatma, mondd meg a fiamnak, hogy ne egyen cukrot.
Gandhi egy pillanatra megállt, aztán azt mondta:
– Két hét múlva hozd vissza a fiadat. – A meglepett asszony megköszönte a dolgot és azt mondta, így is fog tenni.
Két héttel később az asszony visszatért a fiával. Gandhi a gyerek szemébe nézett és azt mondta:
- Ne egyél cukrot!
Hálásan, de meghökkenve kérdezte meg a nő:
– Miért mondtad azt, hogy két hét múlva hozzam vissza? Akkor is megmondhattad volna neki ugyanezt.
Gandhi azt válaszolta:
– Két héttel ezelőtt még én is ettem cukrot.”

Testesítsd meg azt, amit tanítasz, és csak azt tanítsd, amit megtestesítesz.

Egy vak ember ült egy épület előtt a lépcsőn, lábánál kalap, táblával, a következő szöveggel: “Vak vagyok. Kérem, segítsenek!”

Arra ment egy újságíró, és látta, hogy a kalapban alig van pénz, csak pár fillér. Lehajolt, dobott a kalapba pár koronát, s anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette a táblát, és a másik oldalára írt egy mondatot. Délután visszatért a vak emberhez, és látta, a kalapban sok pénz van. A vak felismerte a lépteit, s megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha ő volt, akkor mit. Az újságíró így válaszolt:
“Semmi olyat, ami nem lenne igaz. Csak soraidnak kicsit más formát adtam.”
Mosollyal az arcán távozott. A vak soha nem tudta meg, hogy a táblán ez állt:
“Tavasz van, és én nem láthatom.”
Változtass a stratégiádon, ha valami nem sikerül, és meglátod, minden jobbra fordul!

A tudat nem egy dolog: nem anyagi szubsztancia, meghatározott tárgy. A tudás természete foglaltatik benne. Megvan ez a képessége. A tudat egyszerűen az öntudat pillanatainak, a tudatosság pillanatainak vagy a tudás pillanatainak sorozata. Lényegében a tudat akadálytalan, óriási, határtalan. A tudat nem entitás, amely létezik, mint olyan, és amely egy bizonyos ideig tart. Amint a tudat kapcsolatba lép a tárgyakkal, létrejön az észlelés állandóan változó folyamata, ezért a tudat nem folyamatos dolog, nem állandó.
 
A tudatot, amely rendelkezik a tudás képességével, és amely  természeténél fogva akadálytalan, meg kell tanítani arra, hogy állandó, stabil maradjon.  Stabilitásra van szükségünk ahhoz, hogy a tudat felismerhesse igazi lényegét. E stabilitás nélkül a tudat képtelen felismerni önmagát. A tudat képes felismerni a saját instabilitását, a saját változékonyságát. Minthogy ez valami olyan, amelyet természeténél fogva tud, így saját maga ismeretével is rendelkezhet, miszerint annak a ténynek az ismeretével, hogy a tudat nem állandó. Ennek ismerete, önmaga megértése az alapja annak, hogy a tudat ezután megtanulhatja, hogyan kell állandónak lennie. Így ez a tudat, még ha nyugtalan is, ha állandó mozgásban is van, mégis képes felismerni ezt a bizonytalanságot és át tudja alakítani azt.

Ez egészen más, mint például a szél. A szél is állandóan mozgásban van, de minthogy nem szellemi lényegű, így nem tudhatja, hogy mozgásban van és ezért nem is nyugtathatja le önmagát. Nem képes stabilizálni önmagát. A tudatnak ez az értelemmel bíró aspektusa az, ami lehetővé teszi, hogy a tudat önmagára hasson.

Ezt a tudati instabilitást nem szünteti meg tartósan csupán egy meditációs technika. A tudat stabilizálásához szükségünk van arra, hogy a tudat felismerje saját természetét. Mihelyst ezt megtette, elérheti az igazi stabilitás állapotát. A tudat képes közvetlenül megtapasztalni önmagát. Ez azt jelenti, hogy a tudat képes megtapasztalni igazi természetét, amely akadálytalan, mentes az elmebeli tartalom, gondolataink, észleléseink és fogalmaink  végtelen áramához való kötödéstől és rögzüléstől.

Mi szokásszerűen úgy kapaszkodunk érzületeink látszataiba, mintha a saját változatunk szilárd és valóságos lenne, így veszítve el annak távlati lehetőségét, hogy felismerjük a tudat akadálytalan minőségét. Mi azt mondjuk, hogy a tudat igazi természete az üresség.
Az ürességen azt értjük, hogy a tudat tiszta; ez valami olyannak az üressége, ami szilárd, állandó vagy benne rejlően önmagában létező.

egy izlandi poszt-rock együttes, akiknek zenéjük dallamos, klasszikus és minimalista elemeket is tartalmaz.

Sigur Rós jelentése izlandi nyelven a "győzelem rózsája".

A csapatot Jón Þór (Jónsi) Birgisson, Georg Hólm és Ágúst Ævar Gunnarsson alapította Reykjavíkban, 1994-ben.

A nemzetközi elismerést az 1999-es "Ágætis byrjun" (Jó kezdet) című albummal sikerült elérniük, ekkor már a banda tagja volt Kjartan Sveinsson is. Az album híre lassan szájról-szájra terjedt az egész világon, és már olyan együttesekkel játszottak egy koncerten, mint a Radiohead.
A csapat egyik jellegzetessége a gitáros Birgisson technikája, a gitárt vonóval szólaltatja meg, ezzel egészen speciális hanghatást elérve.

Több számuk megjelent már filmekben, sorozatokban. A 24 című sorozatban is többször felcsendülnek számaik.

Hivatalos MySpace oldaluk: www.myspace.com/sigurros

A következő telihold augusztus 24-én lesz.

Az ember zűrzavarban és félelmében élt mindaddig, amíg fel nem fedezte
a törvény egyetemességét a természetben;
mindaddig idegen volt számára a világ.

Márpedig a felfedezett törvény egyben a harmónia észlelése is az értelem – ami az ember lelke – és a természet játéka között. Ez a kapocs, amely összeköti az embert a világgal, amelyben él. Amikor felfedezi ezt, hatalmas örömöt érez, mivel ekkor felismeri önmagát környezetében. Megérteni bármit olyan, mint rátalálni valamire, ami a miénk;
és ami bennünket boldoggá tesz, az önmagunk felfedezése önmagunkon kívül.

-Tagore-  

Kegon mestertől azt kérdezte egy szerzetes:
- Hogyan tér vissza a köznapi világba az, aki megvilágosodott?
- A széttört tükör nem ad többé képet,
a lehullott virág nem tér vissza a szárára.

-Zen koan-

Érdekes, hogy hol tart már a Japán technológia… 

Ezt kell tennie annak, ki a szándékban ügyes,
ki át akar hatolni a béke állapotába:
legyen lehetséges, egyenes őszinte,
könnyen tanuló, nemes és nem öntelt,
megelégedett és könnyebb kibírható,

csekély szolgálattal éljen könnyedén,

békés adottságokkal legyen mesteri,
szerény és nem mohó a támogatók felé.

Ne tegye a legkisebb dolgot sem

amit a bölcs később rosszallhat.
Gondolja ezt: Elégedetten, nyugalomban,

minden lény legyen a szíve mélyén boldog.

Legyen bármilyen lény is,

gyenge vagy erős, kivétel nélkül,

hosszú, megtermett,
közepes, alacsony,

apró szembeötlő,

látható avagy nem,

közel s távol,

már megszületett és születést kereső:

Minden lény legyen a szíve mélyén boldog.

Másokat ne vezessen félre

ne nézzen le senkit, sehol se,
harag vagy szembenállás miatt
a szenvedést ne kívánja másnak.

Miképp az anya életét kockára teszi,

hogy megvédje gyermekét, egyetlen gyermekét,

épp , úgy kell az embernek határtalan szeretetet
gyakorolnia az összes lény iránt.

Jóakarattal az egész világ felé,
gyakorold a határtalan szeretetet:

Fent, lent és körös- körül,

akadálytalan viszály vagy gyűlölet nélkül.

Állva, vagy sétálva, ülve vagy leheveredvén,

amíg csak éber az ember,

el kell határoznia magát a figyelmességre.

Ezt úgy hívják: fenséges időzés itt és most.

Nézeteket meg nem ragad,

hanem erényes és érett a látásban,

megfékezvén az érzékek vágyát,

anyaméhben ő már sosem fekszik.

Miért hívják a széket

éppen `széknek`?

Miért mondjuk a késre, hogy `kés`,

és honnan tudjuk, hogy a boglya

`boglya`?

Ki adott nevet a dolgoknak először?

Ki volt a Névadó?

Ki mutatott rá mindenre:

"Ez kő, ez fű, az fenyő"?

Talán a dolgokat nem is így hívják

igazában.

Talán szomorúak is, hogy nem

mondhatják:

"Ne higgyetek a Névadónak

Sokkal szebb nevünk van

igazában!"

-Britt G. Hallqvist-

(Tótfalusi István fordítása)

„Csodálatos az is, mennyire érzékenyek az emberek.
Mint egy rózsa. Mint egy kankalin.
Oly végzetesen figyelnek minden szóra, mely hiúságukat sértheti, mint senki és semmi az élők világában. Egy hanglejtés is halálra tud sebezni egy embert, igen, már az is, ha éppen hallgatsz róla, mikor ő úgy várja, hogy dicsérjed, vagy helyeselj neki: örökké ellenségeddé változtat egy embert. S ugyanezek az emberek, akik ilyen félelmesen finom hallással érzékelnek mindent, ami személyükre vonatkozik, akik egy kézszorítás bensőségén, egy telefonbeszélgetés hanglejtésén is átérzik a személyük felé villanó véleményt vagy igazságot, ezek a mimózánál gyöngédebb és érzékenyebb emberek gondtalanul követik a legotrombább aljasságokat, szemrebbenés nélkül kegyetlenkednek, közömbösen és néha jókedvűen is.
Az emberi léleknek ezt a rugalmasságát nem érdemes bírálni;
csak tudni kell erről. S nem lepődni meg semmin, soha.”

Az Első Felismerés; A kritikus tömeg

Az Első Felismerés kimondja, hogy az emberi kultúrában spirituális ébredés megy végbe: elérte a kritikus értéket azoknak az embereknek a tömege, akik életüket spirituális fejlődésnek tekintik, olyan utazásnak, amelyet rejtélyes véletlenek irányítanak.

A Második Felismerés; A tág jelen

A Második Felismerés kijelenti, hogy az ébredés egy új, teljesebb világkép kialakulását jelenti, amely átveszi az öt évszázad óta elfogadott, világi jellegű, a túlélésre és a kényelemre összpontosító szemléletet. A technikai fejlődés előtérbe kerülése fontos szakasz volt ugyan, ám miután ráébredtünk a véletlenek fontosságára, nyitottá válunk az ember életének valódi célja, a világ igazi mibenléte iránt.

A Harmadik Felismerés; Az energia

Megtapasztaljuk, hogy nem anyagi jellegű, hanem dinamikus, eleven energiából álló világban élünk. Minden, ami létezik, szent energiamezőből épül fel, amit érzékelni és intuitív módon felfogni is képesek vagyunk. Ezen túlmenően mi, emberek ki is tudjuk vetíteni energiánkat - azáltal, hogy figyelmünket a kapcsolatívánt irányba fordítjuk (ahol a figyelem, ott az energia). Ily módon befolyást gyakorlunk a többi energiarendszerre, és gyakorítja a véletlenek előfordulását életünkben.

A Negyedik Felismerés; Harc a hatalomért

Az emberek sajnos gyakran elszakítják magukat az energia kiapadhatatlan ősforrásától, ezért gyengének és bizonytalannak érzik magukat. Valami módon mégis energiát akarunk nyerni, ezért manipulálni kezdjük a többi ember annak érdekében, hogy figyelmet - és ezáltal energiát - szenteljenek nekünk. Ha sikerül uralmat szereznünk mások fölött, erősebbnek érezzük magunkat, de a többiek meggyengülnek, és esetleg vissza is vágnak. A ritka emberi energiáért folytatott küzdelem az oka az emberek közötti összes konfliktusnak.

Az Ötödik Felismerés; A misztikusok üzenete

A bizonytalanság, az erőszak véget ér, ha megtapasztaljuk a belső, isteni energiaforráshoz fűződő kapcsolatot, amelyről a legkülönbözőbb vallások misztikusai beszéltek. A könnyedség, a lebegés, a szeretet érzése e kapcsolat erősségének fokmérője. Ha ezek a tényezők jelen vannak, a kapcsolat valóságos. Ha nem, akkor a kapcsolat meglétét csak elhitettük magunkkal.

A Hatodik Felismerés; Tisztázni a múltat

Minél tovább marad fenn a kapcsolat, annál tisztábban érezzük meg, amikor vége szakad - általában stressz hatására. Ilyenkor megfigyelhetjük, milyen módszerrel igyekszünk ellopni az energiát másoktól. Ha manipulációinkról önmagunk előtt fellebbentjük a fátylat, a kapcsolat tartósabbá válhat, fölfedezhetjük egyéni növekedésünk útját, spirituális küldetésünket - azt az egyéni, személyes változtatást, amelyet rajtunk kívül más nem hajthat végre a világon.

A Hetedik Felismerés; Bekapcsolódni a folyamatba

Ha felismertük személyes küldetésünket, megszaporodnak életünkben a rejtélyes véletlenek, kapjuk az útmutatást végzetünk felé. Előbb egy kérdés merül fel, majd álmok, ábrándok, intuíciók vezetnek a válaszhoz, amelyet általában szinkronisztikus módon egy másik ember szolgáltat számunkra. Igaz a közkeletű mondás: „Ha a tanítvány készen áll, megjelenik a mester”.

A Nyolcadik Felismerés; Az interperszonális etika

Megszaporíthatjuk az útmutató véletleneket, ha „felemelünk” (energiával töltünk fel) mindenkit, aki belép az életünkbe. Szükség van óvatosságra, nehogy a belső kapcsolat egy szerelmi fellángolás áldozatául essék. A többiek felemelése különösen csoporthelyzetekben hatékony, amikor a csoport minden tagja érzi a többiektől felé áramló energiát. Gyermekek esetében, biztonságuk és belső fejlődésük szempontjából is nagyon fontos ez. Ha mások arcán meglátjuk a szépséget, ezzel fölemelhetjük őket legbölcsebb Énjük szintjére, és növekszik az esélye annak, hogy szinkronisztikus üzenet jut el hozzánk.

A Kilencedik Felismerés; Az új kultúra

Miközben spirituális küldetésünk beteljesítése felé fejlődünk, fennmaradásunk technikai eszközei egyre fejlettebbé válnak, általánossá válik az automatizálás, miközben az emberek a puszta túlélés helyett a szinkronisztikus fejlődésre összpontosítanak. Ez a fejlődés egyre magasabb energiaszintre emeli az embert, míg végül a testünk is spirituális formát ölt, egyesül a mi fizikai világunk dimenziója a túlvilág dimenziójával, a születés és halál körforgása véget ér.

A Tizedik Felismerés; Őrizni a látomást

A Tizedik felismerés által arra eszmélünk rá, hogy az emberek a történelem folyamán mindvégig arra törekedtek, hogy ezt a megélt spiritualitást meghonosítsák itt a földön Mindannyian feladattal érkezünk ide, és ahogy egyre tudatosabbá válik bennünk ez a felismerés, így egyre pontosabban felidéződik bennünk a születési látomás: az, hogy mit akartunk elérni életünkben. Később felidézhetjük a közös világlátomást is, amely szerint az új kultúra mindannyiunk együttműködése által jön létre. Tudjuk: az a feladatunk, hogy tudatosan, imával őrizzük ezt a látomást.

A Tizenegyedik Felismerés; Az imamezők kiterjesztése

A Tizenegyedik Felismerés arról szól, hogy pontosan miként őrizzük a látomást. Vallási szövegek, versek, a filozófusok művei évszázadok óta beszélnek egy bennünk lévő, szunnyadó képességről, amelynek rejtélyes működése által befolyásolhatjuk, hogy mi történik a jövőben. Nevezték ezt a képességet a hit erejének, pozitív gondolkodásnak, az ima hatalmának. A tapasztalatok szerint az ima erejét a szándékmezők adják, amelyeket kiterjeszthetünk és meg is erősíthetünk, különösen olyankor, ha másokkal együtt egy közös látomásban egyesítjük erőnket. Ez az az erő, amelynek révén őrizzük a spirituális világ látomását, gyűjtjük az energiát önmagunkban és másokban, hogy ez a látomás valósággá váljék.

A Tizenkettedik Felismerés; A Tizenkettedik Felismerés még nem került nyilvánosságra.

Ma-cu remetekunyhójában élt a Heng-hegyen, és éjt-nap belemerült az elmélkedésbe.
Fel se nézett, amikor Huaj-zsang mester meglátogatta.
- Miért elmélkedsz? - kérdezte a mester.
- Hogy Buddha legyek - felelte Ma-cu.
Huaj-zsang felvett egy téglát, s az ajtó előtt csiszolni kezdte egy kövön.
- Mit csinálsz?
- Tükröt csiszolok.
- Hiába csiszolod, attól nem lesz tükör a tégla!
- Hiába elmélkedsz, attól nem leszel Buddha! - vágott vissza Huaj-zsang.
- Akkor mit tegyek?
- Ha nem indul el az ökrös szekér, az ökörre kell suhintani vagy a szekérre?

Jó kis film volt az Eredet. Izgalmas, sok-sok akciójelenettel, lövöldözés-üldözés, egy kicsit mátrix –os beütésekkel.
DiCaprió megint nagyot alakított, és a csapat többi tagja is jól játszott.

Christopher Nolan ötlete nagyon jó, és a képi megvalósítás is jól sikerült.

És a téma sem olyan ismeretlen.

Az év legjobb filmjének titulálják. Döntse el mindenki maga, hogy megérdemli-e ezt a címet.

Kit ne foglalkoztatott volna az álom és valóság kérdése?

Ki nem gondolkozott még el azon, hogy vajon amikor álmodunk az nem lehetne-e a valóság, és maikor azt hisszük, hogy felébredtünk, az meg az álom?

Az álommal kapcsolatban lehetnek az embernek fura érzései.
Vannak álmok, amik akár napokig ott motoszkálnak az ember fejében, és sokszor van úgy, hogy felébredés után a másodperc töredéke alatt feledkezünk meg arról, hogy mit is álmodtunk.

A buddhista gyakorlatok egyik alap gyakorlata közé tartozik a z álomjóga.
A tibeti álomjóga és alvás jógája a buddhista és bön hagyomány részét képezik. Tibetben nagyon haladott gyakorlatoknak tekintik, a legtitkosabbak közé sorolják, és általában a tanítók csak bizonyos tantrikus beavatások után engedik végezni.

Az álomjóga gyakorlatai által álombéli tudatosságot érünk el, tudjuk álmunkban, hogy álmodunk, és így könnyen kezelni tudjuk a bennünk lerakódott karmikus lenyomatokat, melyek mindegyikünkben megvannak.
Ezek a bennünk lévő emlékek, lenyomatok általában átrendezik látásmódunkat, és nem úgy látjuk a dolgokat, ahogy azok igazából vannak.
Ezért nem is tapasztaljuk teljesen egyformának őket. A negatív karmikus lenyomatok feloldásával nem csak éjszakai életünk, alvásunk lesz szebb, hanem megszépül ébrenléti állapotunk is, mivel már nem befolyásolják tudatunkat a negatív karmikus lenyomatok.

Az alvás jógáját tiszta fény jógájának is nevezik. Általában az álomjóga után gyakorolják. Megtanuljuk, hogyan maradjunk tudatosak elalvás alatt, hogyan maradjunk ebben a nagyon mély tudatos állapotban. Ezáltal lényünk legmélyebb rétegeit ismerjük meg, melyeket különben nagyon ritkán, vagy sosem tapasztalunk, nem tudunk róluk, és nem figyelünk rájuk.

A tibeti hagyományban nagyon fontos szempont, hogy ezek a jógák segítenek felkészülni a halálra is, mivel a gyakorlásukkal megtapasztaljuk, mi történik a haldoklás folyamatában és azt követő köztes lét állapotában.

„Ideje felébredni!” 

„Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.
Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:

Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.
Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben...”

-Weöres Sándor -