Szösszenetek

"Önmagunk megtisztítása...

azt jelenti, hogy életünk minden területén

tisztává leszünk.

S mivel a megtisztulás fölöttébb ragályos,

önmagunk megtisztítása okvetlenül elvezet

a környezetünk megtisztulásához."

-Gandhi-

Az érzelmek, ösztönzőerők — nekem egészen úgy tűnik —, ösztönzőek.

Könnyen gondolok rájuk úgy, mint azok a dolgok amik okot adnak, vagy hajtanak, mozgásba lendítenek minket. Ezek adják a hajtóerőt, ami előreviszi a mozgást; a cselekvést, valamely tárgy vagy helyzet felé, vagy attól el.

Testtel, beszéddel, és elmével mozgunk, cselekszünk, és ez a mozgás a válasz az érzéki benyomásokra. Ez a válasz az a pont, ahol először észrevehetjük az érzelmek keletkezését.

A mozgás előtt van az érzéki benyomások keletkezése: ez a kapcsolat.

Egy érzés követi, aztán észlelés; ez az, ami az érett érzelmekkel vegyített, vagy azokhoz kötődik. Tulajdonképpen nincs közvetlen páli fordítás az érzelem szóra.

Az érzelem észlelés és szankhára – szokás minta – keveréke; és mind a kettőt lehet tudatosan képezni.

Az érett érzelmek azok az érzelmek, amik az érett ember válaszai, amik a tetteit hajtják.

Egyúttal, az érett érzelmek azok az érzelmek, amik lehetővé teszik mások számára, hogy éretté váljanak. Így amikor egy ember érett érzelemmel válaszol vagy cselekszik egy helyzetben, az más embereket olyan módon segít, ami lehetővé teszi számukra, hogy túllépjenek, túlnőjenek a korlátaikon.

Ez elvontnak tűnik; és mégis, amikor meggondoljuk, hogy a szülők hogyan tehetik a gyerekeik számára a legjobban lehetővé, hogy éretté váljanak, az- az érett érzelmek kifejezésén keresztül történik.

A velünk született metta – kedvesség – arra bátorít minket, hogy elfogadjuk magunkat és másokat, és így arra, hogy megértsük magunkat és másokat. A megértés magában foglal bölcsességet is. És ez a bölcsesség teszi lehetővé számunkra, hogy megtaláljuk az utat, hogy túlnőjük, vagy elengedjük azt, ami korlátozza és megköti a szívet. A mások felé kifejezett kedvesség teszi lehetővé számukra, hogy elfogadják magukat és másokat. Ez egy érzéssel teli, belülről vagy szívből jövő elfogadás, ami lehetővé teszi a test-, beszéd-, vagy elmebeli tetteknek, amik válaszok arra amit úgy észlelünk, mint 'a másik', hogy kedvesek legyenek; amiket nem a nem-kedvelés, nem az utálat vagy félelem hajt. Az eredmény határtalan Metta, ami sugárzó és vonzó, felmelegíti azokat akik hidegek, és lehűti azokat akik hevesek.

A karuna – együttérzés – működik. Működik számunkra abban, hogy engedi tisztán látnunk mások fájdalmát, gyötrelmét, megpróbáltatását, kínját, szenvedését és aggodalmát azáltal, hogy engedi ezeket a mi élményeink részévé is válni. Ez tehát olyasmi, ami még messzebbre mozdult ki a mellőzött, vagy tudomásul nem vett világából a belevont, a befogadott vagy a tudatosított világába. Az együttérzés tágas, engedi a dolgokat úgy létezni ahogy vannak, engedi őket változni, és véget érni. Különösen a fájdalomnak engedi, hogy véget érjen. Ez azt jelenti, hogy türelmesnek kell lennie, egyáltalán nem sietve, hogy erővel vessen véget a fájdalomnak, és nem is próbál fontoskodóan megszabadulni a fájdalomtól. A karuna a bölcsesség aktív oldala, és a legnagyobb megtisztító. A Buddha együttérzése tette számára lehetővé a felismerést, hogy egy teljesen megvilágosodott lény számára is van még valami, amit tehet a világban. Az együttérzés ösztönözte arra, hogy tanítson „azok javára, akiknek kevés por van a szemükben”.

Az együttérzésre lehet könyörületként is gondolni, ami egy nem túl gyakran használt szó, de mégis felidézi a szívnek azt a tulajdonságát, ami hajlandó mások terheinek cipelésére; mindig kész segíteni a legjobban ahogy tőle telik, felfigyel a segítségkiáltásokra, és szükséghelyzetekre.

A 'kiáltások' nem biztos, hogy hangosak. Lehetnek olyan mindennapiak is mint segíteni elpakolni egy rendezvény után, vagy berendezni a termet egy rendezvény előtt.

Bármikor, amikor észrevesszük, hogy jól jönne némi segítség valahol, és készek vagyunk megadni, azzal karunát gyakorlunk.

A muditát gyakran úgy fordítják, mint 'szánakozó, megértő öröm'.

Ez mindig keveset jelentett nekem. A szánakozó, szánalmas, megértő és öröm szavakban lévő utalások egy különös ízű omlettet adnak. A 'szánakozás' és 'öröm' úgy tűnik, könnyen összeillik, a nagyon hasonló 'szánalmas' hozzáadása az, ami elrontja az ízt.

Megbecsülés, öröm, örülni, örömet okozni, ezeket a szavakat idézik fel bennem a szívnek azok a tulajdonságai, amik az irigység és féltékenység ellentétei; azoknak a tulajdonságoknak az ellentétei, amik le kívánnak húzni valakit egy alacsonyabb szintre.

A muditához teljes tudatosságra van szükség. Értenünk kell a körülményeket, tudatosnak kell lennünk ahhoz, hogy lehetőséget adjunk az értékek felismerésére.

Különösen ajánlott a mások jóságára, erényére, bölcsességére való tudatosság.

A mudita lehetővé teszi a törekvés megjelenését arra, hogy valamit megtegyünk, vagy ahhoz hasonlóak legyünk.

Luan Pha Szumédhó mondta, hogy amikor értékelni tudjuk egy teljes pompájában virágzó rózsa szépségét, akkor átérezhetjük a muditát.

Azt sugallja, hogy minden szinten gyakoroljunk. Néha, amikor egy rózsára nézünk, elfoghat minket az úgynevezett 'realizmus', és csak annyit látunk, hogy a virág el fog hervadni; ilyenkor kicsit olyanok tudunk lenni mint Scrooge: „Badarság! – fanyar válasszal fordulva a legcsekélyebb sugallatára is annak, hogy a szépséget lehet anélkül is értékelni, hogy a birtoklására vagy megragadására törő vágy hatalmába kerítene minket.

Az egyensúly akkor biztosított, amikor az upekkha jelen van.

Upekkha: először megint a szokásos fordítás – zavartalanság. Én inkább higgadtságnak fordítom, ami a korlátok elfogadását, és a föléjük emelkedést sugallja.

„Légy higgadt és derűs minden dolgok egységében” — ez a kifejezés mindig egy gyönyörű tanácsként hatott a szívemre, amikor bizonytalan, elégedetlen voltam az élet ritmusával;

az univerzum korlátaival; a saját korlátaimmal, vagy más emberek korlátaival.

Egy tudatos elfogadásnak kell jelen lennie, elfogadni azt a korlátozottságot, ahogy a dolgok vannak; ezzel engedni a szívet, hogy annak a korlátnak a túllépésére törekedjen.

Hétköznapi szinten, ha vakon gépelésre akarom képezni magam, először el kell fogadnom, hogy jelenleg nincs meg a képességem a vakon gépelésre; és csakis akkor tehetem meg az őszinte erőfeszítést arra, hogy megtanuljam az ujjakat és a szemet arra képezni, hogy automatikusan együttműködjenek.

Ha nem vagyok hajlandó elfogadni a tényt, hogy jelenleg nincs meg rá a képességem de mégis szeretnék vakon gépelni, akkor színlelhetek, de az egyetlen ember akit bolonddá teszek az valójában én magam leszek.

Ezt csináljuk nagyban, amikor érett és teljes értékű emberek szeretnénk lenni, és képtelenek vagyunk elfogadni a korlátokat amikkel szembe találtjuk magunkat.

Ekkor érettnek tettethetjük magunkat, mikor tulajdonképpen nem vagyunk igazán tisztában az érzelmeinkkel vagy szándékainkkal, és hagyjuk magunkat éretlen és ártó érzelmek hatása alatt cselekedni.

A vakon írás esetében nem történik komoly kár; viszont abban az esetben, mikor valaki azt tetteti magának vagy másoknak, hogy ő felnőtt, az veszélyesebb mind önmagára, mind másokra nézve.

A négy Brahma Vihára egymással együttműködik.

Ácsán Buddhadásza úgy beszélt az upekkháról, mint ami felügyeli a másik hármat.

Ügyes és szép helyzetekben a mudita a szív érett mozgatóereje. Ha lehetséges enyhíteni egy fájdalmas vagy gyötrelmes helyzeten, az együttérzést válthat ki. Egy kellemetlen vagy rút helyzet mettát vált ki. Elfogadás, a metta egyik oldala, a korlátok elfogadásában találja meg a visszhangját, amit az upekkha foglal magában. Ezért olyan fontos kezdet a metta.

A legtöbb ember számára, és még az állatok számára is, a metta az első érzelem, ami lehetővé teszi számunkra és mások számára, hogy növekedjünk és elkezdjünk éretté válni.

Az együttérzés teszi lehetővé számunkra, hogy felismerjük a változásokat, a fejlődés azon állomásait, amik részei a természetes változásnak: csecsemőből gyerek, aztán fiatalember, aztán felnőtt, aztán öreg ember – és az ismerttől való elválás fájdalmát is, ami része ennek a folyamatnak – és, hogy fogékonyan viseljük a változásokat.

A mudita engedi, hogy élvezzük az életet. Annak a különös élménynek a szépségét és csodáját, hogy érzékeny, különálló élet vagyunk, valami titokzatos módon kapcsolatban ezzel az egésszel. És amikor már hagytuk az ismeretlentől való összes félelmünket lehullani, a megismerhetetlen csodáját is értékelhetjük és élvezhetjük.

Ami keresztül visz minket az életen, a bizonytalanságokon és változásokon át, az hozhat némi szabadságot az emberek számára.

A szándékaink mozgatnak minket keresztül az életen; a szándékaink az a terület, ahol a legnagyobb szabadságunk van.

A kihívás az, hogy ezt a szabadságot bölcsen használjuk és képezzük.

Forrás: a-buddha-ujja

A hónap utolsó napjára, már csak ezt a jó kis zenét tudom ajánlani erre a pár órára

a Massive Attack –tól…

„Egy szerzetes azt kérdezte:

- Hogyan menekülhetnénk a hidegtől és a melegtől?
- Miért nem mentek oda, ahol nincs se hideg, se meleg? - válaszolt Tozan.
- Van olyan hely?
- Mikor hideg van, legyen benned is hideg,
   mikor meleg van, legyen benned is meleg.

- jegyezte meg a Mester.”

-zen koan-

A buddhizmus gyakorlásának az a célja, hogy felfedeztesse velünk az igazi valóságot.

Rögtön fölébreszt bennünk egy kényszerítő vágyat, hogy megtudjuk milyen.

Márpedig a valóság igazi jellemvonása az-az egyedülálló jellemvonás, hogy nincsenek jellemvonásai. Se nem ilyen, se nem olyan.

A világegyetem minden létezője együttesen, kivétel nélkül minden jelenség, ez adja a valóság igazi természetét.

„Minden létezőnek az a természete, hogy nincsenek tulajdonságai, nincs sem születés, sem csökkenés, sem szennyeződés, sem tisztaság.„

Ilyen a valóság: szépség nélküli, szenny nélküli, születés nélküli, halál nélküli.

Emberi szemszögből ezt a valóságot nem láthatjuk.

Egy emberi lény számára lehetetlen meglátni a valóság igazi természetét, éppen amiatt a tény miatt, hogy emberi lény.

„Azt mondják, ha tudni akarod, mit tettél a múltban,

nézd meg jól a testedet most.

Ha tudni akarod, mi vár rád a jövőben,

nézd meg jól, mi lakik a szívedben most.”

-Dalai Láma-  

„Elsőre a helyes döntést kell meghoznod.

Amíg nem választottál, még minden lehetséges.

Senki sem lát a jövőbe, senki sem tudja, mi fog történni.

Aztán az életben eljön a pillanat, amikor hirtelen minden el-jelentéktelenedik.

A fontos döntéseinket már mind meghoztuk.

Ekkorra már minden megy magától.

Fontos, hogy megértsétek, az életben a dolgok nem mindig úgy alakulnak,ahogy azt előre eltervezzük.

Döntések sorozata. És hogy helyes lesz-e vagy helytelen?

Az már akkor nem számít…”

“És neveld lelked kérlelhetetlen igényérzetre.

Ez a legfontosabb. A tömegek világa csak mohó, de nem igényes.

Te maradj mértéktartó és igényes. A világ egyre jobban hasonlít egyfajta

Woolworths-áruházra, ahol egy hatosért megkapni mindent, silány kivitelben,ami az élvező hajlamú tömegek napi vágyait gyorsan, olcsón és krajcáros minőségben kielégítheti. Ennek a tömeg-kielégülésnek veszélyei már mutatkoznak, az élet és a szellem minden területén.

Egy kultúra nemcsak akkor pusztul el, ha Athén és Róma finom terein megjelennek csatabárddal a barbárok, hanem elpusztul akkor is, ha ugyanezek a barbárok megjelennek egy kultúra közterein és igény nélkül nagy keresletet, kínálatot és árucserét bonyolítanak le.

Te válogass. Ne finnyásan és orr fintorgatva válogass, hanem szigorúan és könyörtelenül. Nem lehetsz elég igényes erkölcsiekben, szellemiekben. Nem mondhatod elég következetesen: ez nemes, ez talmi, ez érték, ez vacak. Ez a dolgod, ha ember vagy, s meg akarod tartani ezt a rangot.”

(Márai Sándor: Füves könyv – Az igényről)

A mai napra csak ez a gyönyörű zene jutott…

Benne van minden érzés, a szomorkás nagybőgő sóhajával és a hegedű határozottságával együtt. A hölgy kicsit érces hangja pedig, megfűszerezi az egészet.

Egyszerűen csodálatos!

Jó hogy a zene az univerzum olyan nyelve, amivel szinte mindent ki lehet fejezni.

 Nos igen, és a film is nagyon remek volt! A rendezés, a képek színvilága, DiCaprio…

„ Az elme úgy van megszerkesztve, hogy a föld semmilyen fényűzése és semmilyen gazdagsága sem képes lecsillapítani saját létezésének megmagyarázásában a keresésé közben érzett forró lázat.

A kifürkészhetetlen misztérium minden súlyos nehézsége, az intellektus által feltett minden kérdés, a fejlődés közbeni felemelkedés minden szívszaggató szenvedése, a világot átható igazságtalanság és nyomor láttán érzett kín, a széttört álmok és megtört remények minden kiábrándultsága, a hozzánk közel állóktól és nekünk kedvesektől való elválás minden fájdalma, a betegségtől, hanyatlástól és haláltól való minden félelem páraként oszlik el a felső Én felismerésekor felkelő belső Nap fényében.

Az túl van minden gondolaton, minden kételyen, túl van minden kínon és halandóságon, és amelyet ha egyszer felfogtunk, hatalmas villám fényéhez hasonlóan világítja meg elménk sötétségét, és eloszlatva az éjszaka sötétjét, az embert egyetlen pillanat alatt a szellemi világ kifejezhetetlen ragyogásába emeli.”

-Pandit Gopi Krisna-  

„Vajon mi volt a nagy bumm előtt?

Valójában nincs is olyan, hogy előtte, mert a nagy bumm előtt

az idő sem létezett.

Az idő, az univerzum tágulásának a következménye.

De mi történik, ha majd az univerzum már nem tágul tovább?

Sőt, ha elkezd majd zsugorodni? Hogyan változik meg ettől az idő természete?

Ha a ”húrelmélet” helyes, az univerzum 9 térbeli és 1 időbeli dimenzióból áll.

Képzeljük el, hogy az idő kezdetén a dimenziók nem voltak szétválasztva,

és a nagy bumm során három térbeli dimenzió, a magasság, a szélesség,

és a mélység, és az egyetlen időbeli dimenzió, az idő kiszakadtak.

Míg a többi hat továbbra is egyben maradt.

És amikor egy ilyen sérült dimenziórendszerben élünk, vajon hogy is lehetne megkülönböztetni a képzeletet a valóságtól?

Az időnek, a mai ismereteink szerint egyetlen iránya van.

De mi van, ha a többi hat dimenzió mégsem térbeli hanem időbeli?”

„ A tudatlanság egyszerűen a tudatosság szennyeződése.

Kötődni hozzá vagy elutasítani azt, a dualizmus régi játéka a tudatlanság birodalmában. Láthatjuk, mennyire átható.

Még a tanításoknak is a dualizmussal kell dolgozniuk – bátorítva a kötődést az erényeshez például, és az irtózást az erénytelentől – paradox módon a tudatlanság dualizmusát használva a tudatlanság túllépéséhez.

Milyen finommá kell válnia a megértésünknek, és milyen könnyen eltévelyedünk!

Ezért szükséges a gyakorlás, hogy közvetlen tapasztalásunk legyen, semmint, hogy kifejlesszünk egy másik fogalmi rendszert, amin dolgozunk és védjük.

Amikor magasabb nézőpontokból látjuk a dolgokat, hajlamosak vagyunk szintezni.

A nem-ketős bölcsesség nézőpontjából nincs fontos és lényegtelen. ”

-Tenzin Wangyal Rinpoche-

Az elmúlt pár napban elmentem egy kicsit „lazulni”.

Szándékosan nem írom a nyaralás szót, mert ez igazából, csak egy helyváltoztatás, de ott is csak érzések, különböző hangulatok benyomások érik az embert.

Nagyon jó lehetőség az újabb tapasztalatszerzésre.

Olyan érzés volt mintha ebből az álomból átmentem volna egy másikba.

Egy másik ház egy szobával, más emberekkel, és új környezettel.

De mégis olyan természetes. Ott is zajlottak a mindennapok, persze egy kicsit más tevékenységgel :)

Lehetőségem volt figyelni az embereket.

Sok esetben azt láttam, hogy az embereknek ez a „nyaralunk” dolog olyan volt mintha csak nyűg lett volna. Rengeteg unott arcot láttam, kivéve a kis gyerekekét és néhány szülőét, akik tudták élvezni a dolgokat úgy, ahogy az van.

Az idő remek volt, és most is bármikor szívesen csobbannék a hűsítő vízben, és élvezném csodálatos szépségét és mélységét.

A tengervízről érdemes tudni, hogy egy évben egyszer jó benne megmártózni, mert a sós víznek a testre és lélekre nagyon nagy tisztító hatása van. 

A tengervíz és a tengerből származó homok, alga valamint a tengeri levegő gyógyító, egészségmegőrző hatása az ősidők óta ismert. Jótékony ereje egyrészt a benne levő antibakterializáló hatású planktonoknak, másrészt magas sótartalmának köszönhető, ami átlagosan 35 gramm literenként, de a Vörös-tengerben 42 gramm, a Holt-tengerben pedig ennél is magasabb. A tengervíz érdekessége, hogy összetétele nagymértékben hasonlít az emberi szervezetben található folyadékok összetételéhez, és a periódusos rendszer szinte valamennyi eleme megtalálható benne.

Elsősorban az izületi betegségekben szenvedőknek segít, de az izomműködéssel és idegi szabályozással kapcsolatos problémák ellen, nőgyógyászati, bőr- és légzőszervi betegségek kezelésében is hatásos.

A tengervíz pozitív hatásának megtapasztalásához legkézenfekvőbb módszer, ha megmártózunk benne. A sós vízben kellemesen ellazulhatunk, mivel ebben a közegben a mozgás kevesebb izommunkát követel, ugyanakkor javul a vérkeringés és a szövetek oxigénfelvevő képessége. Még hatásosabb, ha a fürdő vize testhőmérsékletű, mert így a benne levő ásványi anyagok könnyebben szívódnak fel.

Persze az ember nem mindig engedheti meg magának a tengerhez való utazást, de ilyenkor jöhet a kád és a jó kis tengeri só bele :)

(saját fotó)

"A karma a teljes igazság több életen át fennálló tartozás- és hitelrendszere, aminek egyszerű célja van: tanítani. A velünk történő jó dolgokat tekinthetjük jutalomnak, a rosszakat büntetésnek, de ez azt jelenti, hogy létezik egy ítélkező személy. A valóságban mi, és csakis mi egyedül ítélkezünk, hogy mit kell átélnünk ahhoz, hogy megtanuljuk a leckénket, amelynek segítségével fokozhatjuk tudatosságunk szintjét. Valamennyi lecke valójában próbatétel."

- Albert Einstein-

„Egyesek olykor azzal gyakorolnak ránk nagy hatást,

hogy mondanak valamit.
Mások azzal, hogy csendben maradnak.”

-Dalai Láma-

"...A Dzogcsenben nincsen semmi, amihez ragaszkodni kellene és nem is kell semmit sem megfogadni. A közönséges, általános víziókra és a hétköznapi életünkre utalva azt mondhatjuk, hogy minden illúzió, és a tudatunk hozza létre. Ha valóban megértjük ezt, nem fogunk semmihez sem ragaszkodni, mint például a barát vagy ellenség ideálja.

Nem ragaszkodunk semmihez, nem ragaszkodunk a jóléthez, a vagyonhoz. Semmi sem különlegesebb a másiknál, megértjük, hogy valójában minden egyenlő. Minden dolog egyformán üres, és minden dolog illúzió, s ha ezt megértjük, nincsen miért ragaszkodást, ellenszenvet táplálni irántuk...

Az egész élet álomhoz hasonló."

-Lopön Tenzin Namdak rinpocse - bőn Dzogcsen mester-

Az érzések, mint a csapongó óceán hullámai.

 Hol nyugodt és sima mint a víz naptól csillogó tükre,

hol pedig feltörő mint szörfös alatt élete legnagyobb hulláma.

Mindig más. A napok figyelme, a kontroll maga, okot ad a megszokásra, de mégis megszokhatatlan.

Milyen lehet az üresség állapota?

Vajon az amikor megszűnnek a gondolatok és csak a burok marad?

De hova tűnik akkor?  És lehet, hogy csak illúzió.

Amúgy is mi az igazság? - ha nem is a végső,

és ki tudná ezt elmondani, ha nem önnön maga.

Kinek mi.

És különben is már mindenki tud mindent, mindenről...

"El kell jutnunk a gyökérhez, és a gyökér maga a tudat.

Ha a gyakorló nincs tisztában ezzel a ponttal,

és olyan előrevivő tettek végrehajtására korlátozza magát, mint a leborulások, melyek a testi oldalhoz tartoznak, vagy sok-sok mantra recitálása, melyek a hang oldalához tartoznak, akkor csak időleges előnyöket fog leszüretelni.

Ezekből a tettekből sohasem válik a tudást gátló akadályok legyőzését szolgáló eszköz, legfeljebb mérsékeli visszahúzó karmáját.

Ha a gyakorló nem ismeri saját eredeti állapotát, akkor a tantrikus tanítások képzeletgyakorlatai és mantrái, soha nem juttatják el a teljes megszabaduláshoz."

-idézet Namkai Norbu rinpocse: A tükör c. könyvéből-

"...Türelem és kitartás mit sem segítenek, ha már a legkisebb bírálat is kizavar nyugalmatokból.
A szenvedések elviselése mit sem segít, ha a Tan lényegét nem értitek. A lemondás mit sem segít rajtatok, ha a vágytalanságot meg nem valósítottátok. Részvét mit sem segít rajtatok, ha az önzetlenség szívetekben ki nem virult. A mások érdekében végzett munka mit sem segít rajtatok, ha jutalom reménye él bennetek.
És ti tanítványok mit kerestek itt körülöttem, ha utasításaim teljesítésére képesek nem vagytok?

Csillapítsátok a lények szenvedéseit, mert más cselekedetek csak új fájdalmak szülője.
Én a yogi, feladatomat ím, elvégeztem!"

-Milarepa végakarata – részlet-

„Ha valaki a szemlélődés állapotába lép

 csupán csak annyi időre,

mialatt egy hangya végigsétálhat az orrán,

nagyobb előrelépést tesz a megvalósítás felé,

mintha egy egész életen át erényes tetteket halmoz.”

-Namkai Norbu rinpocse: A kristály és a fény útja-

Azt mondják az élet szép.

Azt mondják az élet fájdalmas.

Azt mondják az élet csodás.

Azt mondják az élet nyomorúságos.

Azt mondják az ember néha boldogtalan.

Azt mondják az ember lehetne boldog is.

Azt mondják az emberi szív, néha meghasad.

Azt mondják az emberi szív csodákra képes.

Azt mondják az élet rövid.

Azt mondják, erre akkor ébredsz rá, amikor megízleled

szépségét, és rájössz, hogy mennyi mindent nem láttál még e csodából.

Azt mondják minden változik.

Ajaan Suwat gyakran kezdte az esti Dhamma-beszédeit azzal a mondattal, hogy legelőször varázsolj jókedvet magadnak annak érdekében, hogy a magabiztosság érzésével közelítsd meg a meditációt, mint valami olyan dolgot, ami nagyon jó.

Ez nehéznek tűnhet, de nagyon hasznos. Megköveteli, hogy jókedvű legyél minden helyzetben, függetlenül attól, hogy mi történik, mennyire rosszul mennek a dolgok.

A tartás, főként amikor nyomás alatt vagyunk, fontos tényezője a meditációnak: a képesség arra, hogy mosolyogjunk magunkon bármilyen helyzetben — a thaiföldiek ezt „a tigrisnek is fittyet hányva mosolygásnak” nevezik. Ez a képesség sok meditálót megóvott már attól, hogy abbahagyja a gyakorlást, vagy elbizonytalanodjon és attól, hogy a meditációja összeomoljon.

Egyszóval bármi is bukkan fel a meditáció során, kezeld jókedvvel. Az önmagadon való nevetés képessége talán az egyike a legfontosabbaknak, ami a meditáló rendelkezésére áll. Ez megközelítés és egyensúly kérdése. Végül is egy bizonyos mértékű nyomást mindig magadra kell helyezned, amikor meditálsz. Ez alapvetően egy komoly erőfeszítés, amit magadévá teszel, de nem szabad, hogy ez mogorvává változtasson. Találd meg a magad számára a pontosan megfelelő mértékű nyomást, és azt, hogy ezt hogyan alkalmazod megfelelő gyakorlattal a meditáció során.

Valószínűleg hallottad már a történetet a szerzetesről, akit annyira féltve neveltek föl, hogy még a talpa is szőrös volt. Mikor órákon keresztül járó meditációt végzett, természetesen a talpáról elkezdett lekopni a szőr és vérzett, ami igencsak kedvét szegte. Talán — gondolta magában — jobban tenném, ha visszatérnék a világi életbe. Ez még abban az időben történt, amikor a Buddha még életben volt. Szóval a Buddha a szerzeteshez lépett és így szólt: „Amikor világi életet éltél, akkor sokszor játszottál lanton, nem?” „Igen” – válaszolta a szerzetes. „És mi történt akkor, amikor a húrok túlfeszítettek voltak?” „Hát elpattantak.” „És amikor túl lazák voltak?” „Akkor nem tudtam a megfelelő hangokat előcsalogatni belőle.”

Buddha ekkor így szólt: „Ez hasonlóképpen működik a meditációval is. Először az energiaszintet - a meditációba helyezett erőfeszítés mértékét - hangolod be. Ezt követően a rendelkezésre álló energiához viszonyítva állítasz be minden mást, minden további tényezőt – a meggyőződést, figyelmességet, koncentrációt, tisztánlátást, stb…

” Olyan ez, mint a gitárhangolás.” Először az első húrt hangolod be, majd hozzáigazítod a többit. Meditáció során az első húr a rendelkezésre álló energia. Megfelelő mértékű nyomás alá helyezed magad, hogy eredményeket érj el, de nem akkorának, hogy elpattanj. Az egyik ügyes módszer arra, hogy képes legyél sok nyomást magadra venni az elpattanás veszélye nélkül az, hogy megőrzöd a humorérzéked, megtartod a jókedved.

Ez magában foglalja a magaddal folytatott diskurzust a meditáció alatt. Amikor a dolgok nem mennek jól, akkor csak engedd el, bármi legyen is az, ami nem megy. Lépj vissza arra a szintre, ahol egész biztos vagy benne, hogy a dolgokat megfelelően tudod végezni.

Ne foglalkozz az önmagaddal szemben megfogalmazódó vádakkal, mert azok nem segítenek egy csöppet sem. Csak emlékeztesd magad arra, hogy nem ezért vagy itt, engedd el őket és haladj tovább. Amikor képes vagy magadban ezt a fajta jókedvet létrehozni, akkor feljebb csavarhatod a nyomásszintet — a meditáció időtartalmát, a kitartást, amellyel folytatod — az elpattanás veszélye nélkül.

Szóval, bármivel találod magad szembe a meditáció során, legyen az jó vagy rossz vagy bármi, mindig próbáld megtartani a jókedved. Még amikor úgy tűnik, hogy a dolgok jó irányba mennek, akkor is tartsd meg a humorérzékedet.

Ne engedd, hogy a saját magad fontosságába vetett hit és az elért eredmények tudata elnyeljen, mert önelégültté válhatsz és ez könnyen a meditáció leromlásához vezethet.

Amikor Ajaan Fuanghoz mentem tanulni, az egyik első dolog, ami megfogott benne az a humorérzéke volt. A humorérzék általában együtt jár a bölcsességgel.

A képesség arra, hogy hátrébb lépjünk és a dolgokra más szemszögből tekintsünk rá. Ez az, ami bölccsé tesz. Éppen erre van szükséged meditálóként. Amikor a dolgok kezdenek nyomasztóvá válni, amikor úgy tűnik, hogy semmi nem működik, csak lépj vissza egyet és próbáld meg visszanyerni a jókedved. Belátod majd idővel, hogy ez a tényező minden más tényezőt felülmúlva segít az átkelésben.

Forrás: a-buddha-ujja

„Köszönöm uram, jól vagyok.
Egy test. Egy lélek.
Látszólag minden rendben.

Élek és haldoklom,
ahogyan eddig is.”

-Jim Morrison-